Pembrolizumab áttétes nem kissejtes tüdőrákban
A nem kissejtes áttétes tüdőrák nem laphám eredetű formájában szenvedő betegek jelentősen tovább élnek, ha a standard kemoterápia mellé pembrolizumabot is kapnak.
Az Egyesült Államok Food and Drug Administration (FDA) hivatala a pemetrexed-carboplatin kombinációhoz hozzáadott pembrolizumab (Keytruda, Merck) kezelést a KEYNOTE-021-nek nevezett kis esetszámú fázis 2 vizsgálat meggyőző adatai alapján engedélyezte a nem kissejtes áttétes tüdőrák nem laphám eredetű formájának kezelésére. Az American Association for Cancer Research (AACR) éves Chicago-i konferenciáján ismertetett és a New England Journal of Medicine-ben megjelent nagyobb esetszámú KEYNOTE-189 nevű fázis 3 vizsgálat egyértelműen bizonyította a szer előnyeit.
A KEYNOTE 189 vizsgálatba 616, IV. stádiumú (áttétes) ALK vagy EGFR mutációt nem mutató NSCLC-ben szenvedő olyan betegeket vettek be, akik áttétes betegségük miatt még nem kaptak kezelést. A betegeket 2 : 1 arányban a pembrolizumabbal kombinált kemoterápia csoportba (n=410), vagy az egyedüli kemoterápia csoportba (n=206) randomizálták. Minden beteg 3 hetente 500 mg/m² pemetrexedet kapott AUC 5 carboplatinnal, vagy 75 mg/m² cisplatinnal négy ciklusban, utána „fenntartó” pemetrexedet kaptak minden harmadik héten. Az immunoterápiás csoport betegei 200 mg pembrolizumabot kaptak 3 hetenként, négy ciklusban, melyet „fenntartó” pembrolizumab követett, akár 31 ciklusig. Átlagosan 10,5 hónap követés után kétszer annyi beteg maradt kezelésben a pembrolizumabbal kiegészített csoportban, mint az egyedüli kemoterápiás csoportban (34% vs 18%). A pembro + kemo csoport betegeinél 51%-kal csökkent a halálozás kockázata az egyedüli kemot kapókhoz képest (HR 0,49, P<0,00001), és 48%-kal csökkent a betegség progressziójának kockázata (a PSF HR-je 0,52, P<0,00001).
Az átlagos túlélés a kemot kapó csoportban 11,3 hónap volt, míg a pembro + kemo csoportban még nem érték el, viszont a PFS az előző csoportban 4,9 hónap, utóbbiaknál 8,8 hónap volt. Az OS és a PFS előnyös volt a betegek minden alcsoportjában, tekintet nélkül azok PD-L1 expressziós szintjeire, sőt, az OS és PFS előny magasabb volt a magasabb PD-L1 expressziót mutatóknál. A pembro + kemo kezelés mellett a daganat 47,6%-os objektív válaszát mérték, míg az egyedüli kemo mellett ez csak 18,9%-ban volt mérhető. Bár az esetek felében a terápiás csoportok között váltás (crossover) történt, így is megmaradt a kombinált kezelés előnye.
Természetesen magasabb volt a pembro + kemo mellett a mellékhatások aránya az egyedüli kemo-hoz képest: bármilyen okból a kezelést a kombinációt kapó betegcsoportban 27,7%-ban, míg az kizárólag kemoterápiás kezelésben részesülő csoportban 14,9%-ban kellett véglegesen megszakítani, mellékhatások miatt 13,8% illetve 7,9%-ban szakították meg a kezelést, a mellékhatásokba pedig a betegek 6,7% vs 5,9%-a halt bele. A pembrolizumab csoportban kétszer annyi immunitással összefüggő mellékhatást jegyeztek fel, mint az egyedüli kemot kapó csoportban: 22,7% vs 11,9%. A pembrolizumab csoportban három beteg halt meg súlyos immunmediált mellékhatásban. Egyébként az immun-összefüggést mutató súlyos (Grade 3-5) mellékhatások aránya megegyezett a pembrolizumab monoterápiás vizsgálatokban tapasztaltakkal. A pembro + kemo csoportban 5,2%-ban, az egyedüli kemo csoportban csak 0,5%-ban lehetett akut vesekárosodásra utaló tüneteket észlelni. A vizsgálatban alkalmazott valamennyi szer egymástól függetlenül is nefrotoxikus. A pembrolizumab csoportban két beteg meg is halt akut veseelégtelenségben.
A pembrolizumab önmagában is használatos NSCLC első választású kezelésére, de a KEYNOTE-024 vizsgálat szerint a magas PD-L1 expressziót mutató daganatok esetén, azaz a PD-L1 expresszió kimutatásához megfelelő biopsziás anyag szükséges.
A vizsgálók szerint az 1%, vagy az 1% és 49% közötti PD-L1 score esetén pembrolizumab plusz kemoterápia szükséges, de a legmagasabb (50% fölötti) értékeknél lehet egyedüli pembrolizumab kezelést, vagy kemoterápiát is alkalmazni – a klinikai helyzettől és a várható toxicitástól függően. A figyelemre méltó eredmények ellenére 1 évnél már csak a betegek 34%-a maradt progressziómentes, ezért hosszabb megfigyelés lenne szükséges a kemoval kombinált immunkezelés hatásainak felméréséhez.
Forrás:
