Petesejt-adományozás
2006. május 01. 00:00
Ha a meddő pár valamely tagjának szervezetében nem termelődnek életképes, egészséges ivarsejtek, a megtermékenyítéshez harmadik személytől (donortól) származó (heterológ) ivarsejtekre van szükség. Szintén adományozott ivarsejteket használhatunk, ha a pár valamely tagja súlyos örökletes megbetegedésben szenved, vagy a betegség génjét hordozza, és az átörökítés lehetőségét ki szeretnénk zárni. Adományozott ivarsejteket vehetünk igénybe akkor is, ha a saját ivarsejteket sugárkezelés, kemoterápia vagy egyéb noxa által vélhetőleg mutációs ártalom érte, továbbá akkor, ha az asszisztált reprodukciós kezelések több próbálkozás ellenére sem vezettek eredményre.
Az ivarsejt-adományozás során a legfontosabb szempontként a születendő utód biztonságát kell szem előtt tartani, ezért rendkívüli jelentőséggel bír a donorok szűrése. Ennek keretében általános orvosi és genetikai vizsgálatra kerül sor. Lényeges, hogy a donornak ne legyen fejlődési vagy öröklődő rendellenessége, valamint olyan megbetegedése, amely multifaktoriális, tehát részben genetikai kóreredetű (pl. cukorbetegség, asthma bronchiale, hypertonia). Fontos kizárni az adott etnikai csoportban gyakrabban előforduló, recesszív módon öröklődő betegségek génhordozását is. Mindez családfaelemzéssel és kromoszómavizsgálattal egészíthető ki. Ez utóbbi nem feltétlenül szükséges, azonban a kromoszóma-rendellenességek megelőzése érdekében általában meghatározzák a donorok életkorának felső határát. Hazánkban a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ez 35 év.1 A donorok szűrése ezenkívül magában foglalja a pszichológiai státus felmérését, melynek során tisztázandó, tudatában van-e az adományozó annak, hogy a születendő gyermekkel kapcsolatban semmilyen igényt nem támaszthat. A laboratóriumi vizsgálatok különösen a nemi úton terjedő betegségek mikrobiológiai és szerológiai szűrésére irányulnak.
A súlyos andrológiai eredetű meddőség kezelése céljából történő hímivarsejt-adományozás több mint százéves múltra tekint vissza, létjogosultsága azonban a modern asszisztált reprodukciós módszerek (ICSI, intracytoplasmatic sperm injection; TESE, testicular sperm extraction) széleskörű terjedésével egyre inkább háttérbe szorul.
Az ivarsejt-adományozás során a legfontosabb szempontként a születendő utód biztonságát kell szem előtt tartani, ezért rendkívüli jelentőséggel bír a donorok szűrése. Ennek keretében általános orvosi és genetikai vizsgálatra kerül sor. Lényeges, hogy a donornak ne legyen fejlődési vagy öröklődő rendellenessége, valamint olyan megbetegedése, amely multifaktoriális, tehát részben genetikai kóreredetű (pl. cukorbetegség, asthma bronchiale, hypertonia). Fontos kizárni az adott etnikai csoportban gyakrabban előforduló, recesszív módon öröklődő betegségek génhordozását is. Mindez családfaelemzéssel és kromoszómavizsgálattal egészíthető ki. Ez utóbbi nem feltétlenül szükséges, azonban a kromoszóma-rendellenességek megelőzése érdekében általában meghatározzák a donorok életkorának felső határát. Hazánkban a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ez 35 év.1 A donorok szűrése ezenkívül magában foglalja a pszichológiai státus felmérését, melynek során tisztázandó, tudatában van-e az adományozó annak, hogy a születendő gyermekkel kapcsolatban semmilyen igényt nem támaszthat. A laboratóriumi vizsgálatok különösen a nemi úton terjedő betegségek mikrobiológiai és szerológiai szűrésére irányulnak.
A súlyos andrológiai eredetű meddőség kezelése céljából történő hímivarsejt-adományozás több mint százéves múltra tekint vissza, létjogosultsága azonban a modern asszisztált reprodukciós módszerek (ICSI, intracytoplasmatic sperm injection; TESE, testicular sperm extraction) széleskörű terjedésével egyre inkább háttérbe szorul.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
