Progeszteronmeghatározás és -pótlás koraterhességben

Mikor érdemes mérni a progeszteron szintjét a terhesség első trimeszterében, és mikor nincs értelme a mérésnek? Segít-e a progeszteronpótlás a vetélés megelőzésében? Biztonságos-e a progeszteron adása?

A progeszteront találóan nevezték el terhességi hormonnak, hiszen előkészíti a méhnyálkahártyát az embrió beágyazódására, és elősegíti az endometrium átalakulását, ezáltal valóban kulcsfontosságú szerepet játszik a terhesség fennmaradásában. A progeszteron a T-sejtek által közvetített szövetkilökődést is gátolja, továbbá csökkenti a méhizomzat aktivitását és érzékenységét a terhesség alatt.1 Több mint negyed évszázad telt el azóta, hogy humán vizsgálatok segítségével rendkívül szemléletesen igazolták a sárgatest terhesség alatti progeszterontermelésének fontosságát. A vizsgálatsorozatban azt figyelték meg, hogy amennyiben a sárgatestet a 7. terhességi hét előtt sebészi úton eltávolították, a terhesség csaknem minden esetben vetéléssel végződött, amit progeszteron adásával meg lehetett előzni.

A progeszteront a fenti vizsgálatok előtt több mint 25 évvel vonták ki először sárgatestből, a szteroidok közé sorolták, és később tisztítva is előállították. A manapság használt nómenklatúra szerint a progeszteronszerű hatással rendelkező szteroidokat gesztagéneknek vagy progesztineknek nevezzük. Valamennyi gesztagénre/progesztinre jellemző, hogy az ösztrogén hatására proliferált endometrium transzformálására képesek.