Stroke után a nők állapota rosszabb, mint a férfiaké
Jó hír, hogy a megelőzésnek és jobb kezelésnek köszönhetően ma több ember éli túl a stroke-ot, mint 10 évvel ezelőtt. Rossz hír viszont, hogy a stroke után a nők életminősége rosszabb, mint a férfiaké.
- Agyi ingerlés a stroke utáni rehabilitáció részeként
- A telemedicinával segített speciális stroke-ellátás hosszú távú hatásai területi kórházi körülmények között
- Aszpirin és elhúzódó felszabadulású dipyridamol vs. clopidogrel a recidív stroke kezelésében
- A stroke kedvezőtlen kimenetelének patofiziológiai meghatározói pitvarfibrilláció esetén
- A thrombus-nagyságot jelző pontszám szerepe a klinikai kimenetel előrejelzésében
Erről a Wake Forest Baptista Egészségügyi Központ kutatói számoltak be a Neurology február 7-i online számában. Vizsgálatukban összehasonlították az olyan férfiak és nők életminőségét, akik stroke-on vagy tranziens iszkémiás attakon (TIA) estek át. Az összesen 1370 beteg életkora 56 és 77 év között volt, s az ún. AVAIL regiszterből – egy országos, multicentrikus, longitudinális iszkémiás stroke és TIA regiszterből – választották ki őket.
A betegek életminőségét a stroke, illetve a TIA után 3 és 12 hónappal mérték fel egy olyan formulát használva, amellyel felbecsülték a betegek mobilitását, önellátási képességét, mindennapi tevékenységüket, depressziójukat/szorongásukat és fájdalmukat.
„Azt találtuk, hogy mindkét időpontban rosszabb volt a stroke-on átesett nők életminősége, s ez akkor is igaz maradt, ha figyelembe vettük a fontos szociális-demográfiai különbségeket, a stroke súlyosságát és a rokkantság mértékét” – mondta el dr. Cheryl Bushnell neurológus, a vizsgálat szenior szerzője.
„Egyre több ember éli túl a stroke-ot, s ezért az orvosoknak és a többi egészségügyi dolgozónak nagyobb figyelmet kell fordítania az életminőséget érintő tényezőkre, jobb beavatkozásokat kell kidolgozniuk, többek közt nemre specifikus szűrési eljárásokat, amikkel jobbá tehetik e betegek életét.”
A vizsgálat szerint 3 hónappal a stroke/TIA után a nők nagyobb valószínűséggel számoltak be a mobilitással kapcsolatos problémákról, fájdalomról és/vagy diszkomfort-érzésről, valamint szorongásról és depresszióról, mint a férfiak, és ez a különbség a 75 év felettiekben volt a legkifejezettebb. A 12. hónapban még mindig alacsonyabb volt a nők életminőséget jellemző pontszáma, azonban a nemi különbség már kisebb mértékű volt.
„Azért végezzük ezeket a vizsgálatokat, hogy megállapítsuk, hogy mely változók játszanak szerepet a férfiak és a nők közötti eltérésekben. Azt találtuk, hogy ezekben az életkornak, a rassznak és a házassági állapotnak van jelentősége – a leginkább a házassági állapotnak” – számolt be az eredményről dr. Bushnell.
Forrás: Newswise
