Agyi ingerlés a stroke utáni rehabilitáció részeként

Az alacsony frekvenciájú ingerlés és mindkét agyfélteke ingerlése a motoros funkciót javította, míg a magas frekvenciájú stimuláció a stroke utáni fájdalmat – számoltak be róla Alexander Chervyakov, PhD, a moszkvai Orosz Orvostudományi Akadémia munkatársa és kollégái. Emellett a mindkét féltekei ingerlés csökkentette a betegek spaszticitását – mondta el Chervyakov a Neurológiai Világkongresszuson.

Az nTMS elfogadott terápiája a major depressziónak. Más kutatások kimutatták, hogy ez a kezelés javítja a beszédértést az Alzheimer-kóros betegekben, kiegészítője lehet a hagyományos beszéd- és nyelvterápiának a stroke betegekben, és 48 órán át véd a migrénes fájdalomtól.

A szerzők egy randomizált, vak, álingerléssel kontrollált vizsgálatot végeztek 22 olyan betegen, akiknek a vizsgálat előtt 8 nappal–3 évvel iszkémiás stroke-juk volt, hogy megismerjék az ismételt nTMS hatásosságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát a stroke rehabilitáció során.

A betegek NIH stroke pontszáma 3–20 pont volt, s Rankin pontszámuk 3 vagy több. Nem volt implantált pacemakerük, elektromos pumpájuk, s fejükben nem volt fémes anyag vagy implantátum. Ezen kívül kórtörténetükben nem szerepelt epilepszia vagy görcsroham, s EEG-jükön sem mutatkoztak epilepsziás jelek.

A randomizálás a következőképpen történt:

• Álingerlés (4 beteg)
• A nem érintett agyfélteke kis frekvenciájú (1 Hz) ingerlése a motoros küszöb eléréséig 20 percen át (6 beteg)
• Az érintett félteke nagy frekvenciájú (10 Hz) stimulációja 80%-kal a motoros küszöb fölött 10 alkalommal, összesen 10 percig (9 beteg)
• A kétféle kezelés kombinációja (3 beteg)

A motoros javulást a Fugl-Meyer skálával mérték, a spaszticitást az Asworth skálával, a rokkantságot a Perry skálával, a fájdalmat egy vizuális-analóg skálával és a mindennapi aktivitást a Barthel indexszel. Emellett a kutatók vizsgálták a motoros kiváltott potenciál amplitúdóját és látenciáját, a motoros küszöböt és a mágneses tér erősségét.

A kezelés után valamennyi olyan betegben, akit nem álingerléssel kezeltek, a motoros funkció javulásának jelei mutatkoztak. Azokban, akiknek nem érintett agyféltekéjét kis frekvenciájú, érintett féltekéjét pedig nagy frekvenciájú ingerrel stimulálták, szignifikánsan enyhült a spaszticitás, és azokban, akik vagy csak kis frekvenciájú ingerlésben vagy mindkét félteke ingerlésében részesültek, fokozódott a mindennapi aktivitás.

A 10 Hz-es ingerrel kezelt betegekben jelentősen csökkent a fájdalom a vizuális-analóg skála szerint – a kezelés után 6,5 pontos csökkenést tapasztaltak (8 versus 1,5), míg az álingerléses betegekben csupán 1 pontosat (7 versus 6).

Az nTMS kezelés után a résztvevők 24%-ának volt fejfájása. A betegek 15%-ában mutatkoztak epileptiform kisülések az EEG-n. Görcsroham 2 betegben (9%) fordult elő, egyikükben a 10 Hz-es ingerlés első ülése közben.

Az agressziót jelző pontszám kis frekvenciájú ingerlés után 11%-kal nőtt, nagy frekvenciájú ingerlés után 33%-kal. Ha mindkét féltekét ingerelték vagy álingerlést végeztek, nem változott az agresszió pontszáma.

Chervyakov azt a következtetést vonta le, hogy a spaszticitásra a két félteke stimulációja gyakorolta a legjobb hatást, a motoros funkciókra az alacsony frekvenciájú ingerlés és a 10 Hz-es stimuláció csökkentette leghatásosabban a fájdalmat, de ennél volt a legnagyobb a görcsroham kockázata.

Hozzátette, hogy további vizsgálatoknak kell majd feltárniuk, hogy megfelelő-e ez a kezelés az olyan stroke betegeknél, akik kevéssé reagálnak a klasszikus rehabilitációra.

Forrás: MedPage Today