Szelénpótlás: fény és árnyék
Szelénhiányos állapotban a szelénpótlás kedvező hatású, megfelelő szelénellátottság esetén azonban a szelénpótlás fokozhatja a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét – hozták nyilvánosságra a The Lancet című lap online kiadásában. A megállapításnak az ad különös jelentőséget, hogy az utóbbi években egyre többen alkalmaznak szelénpótlást.
A guilfordi Surrey Egyetem kutatója, Margaret Rayman vezette a vizsgálatot. „A szelénbevitel széles határok között változik világszerte: Venezuelában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban magas, Európában ugyanakkor alacsonyabb. A szeléntartalmú táplálékkiegészítők hozzájárulnak a bevitelhez, különösen az Egyesült Államokban, ahol a lakosság 50 százaléka szed valamilyen táplálékkiegészítőt” − mondja.
A szelén egy nyomelem, mely kis mennyiségben elengedhetetlen a jó egészségi állapot fenntartásához. A fokozott szelénbevitel és -ellátottság (vérszint) javítja a férfiak nemzőképességet, némi védelmet nyújt a húgyhólyag-, tüdő-, colorectalis és prosztatarák ellen, és vírusellenes hatással is rendelkezik. Az elégtelen szelénbevitel vagy -szint fokozza az immunműködési zavarok, a kognitív hanyatlás és a halálozás kockázatát. A bizonyítékok ugyanakkor arra utalnak, hogy e nyomelem terápiás tartománya viszonylag szűk, és a magas szelénszintnek káros hatásai lehetnek, például 2-es típusú cukorbetegségre hajlamosíthat.
A szeléntartalmú táplálékkiegészítők ára az elmúlt évtizedben meredeken emelkedett, melynek elsősorban az az elmélet az oka, mely szerint a szelén csökkenti a daganatos betegségek és egyéb kórképek kockázatát. Az obszervációs vizsgálatok eredményeire alapozva a szeléntartalmú táplálékkiegészítőket számos javallattal dobták a piacra. E készítmények hatásosságára vonatkozóan azonban vegyes eredményeket hoztak a kutatások. Az eredmények sokfélesége részben azzal magyarázható, hogy a vizsgálatokba eltérő populációkat vontak be, akiknek genetikai háttere és szelénellátottsága is különböző volt – véli Rayman.
Rayman szerint a nem egybecsengő eredmények arra vezethetők vissza, hogy a szelénpótlás – sok egyéb tápanyaghoz hasonlóan – csak akkor előnyös, ha az adott anyagból hiány van a szervezetben. A kutató szerint a szelénpótlás akkor hatásos a leginkább, ha a szérum szelénszintje alacsony. A mind ez ideig legnagyobb idevágó vizsgálat azonban azt igazolta, hogy az Egyesült Államokban, illetve a hozzá hasonló más országokban megfelelő az emberek szelénellátottsága, ezért további vizsgálatok szükségesek szelénhiányos populációk bevonásával. Ráadásul azt is jelzi e vizsgálat, hogy a szelénpótlás szempontjából nem közömbös a genetikai háttér és a szelénbevitel közötti kölcsönhatás sem: vannak olyan személyek, akik genetikailag kevésbé fogékonyak a szeléntartalmú fehérjék (szelenoproteinek) vagy szeléntartalmú táplálékkiegészítők előnyös hatásai iránt.
„Tekintettel arra, hogy a szelenoproteinek polimorfizmusai mind a szelénellátottságra, mind a betegségek kockázatára vagy prognózisára is hatással vannak, a jövőbeni vizsgálatoknak ki kell térniük a résztvevők genotípusának meghatározására is. Az alapvető tényező, amit mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy 122 mikrogramm/liter szelénszint felett – ami az Egyesült Államok jelentős részére jellemző (átlagérték 134 mikrogramm/liter) nincs szükség szelénpótlásra. Ennél alacsonyabb plazma-szérumszint alatt azonban különböző egészségi haszna lehet annak, ha a szelénszintet a 130−135 mikrogramm/liter tartományba emeljük. Ennek eredményeként csökken a mortalitás, és ehhez nem társul többletkockázat” – emeli ki Rayman.
