Szorongás és depresszió ICD implantáció után

Egy most megjelent vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy több mint 1000, implantálható kardioverter defibrillárral (ICD) ellátott beteg közül az utánkövetés két éve alatt elvégzett négy kontrollvizsgálat során minden alkalommal 2–4% volt az újonnan felfedezett szorongás és depresszió aránya, az eszköz beültetésekor fennálló állapothoz viszonyítva. Összességében végül a teljes betegcsoport 11,3%-a bizonyult pozitívnak újonnan kialakult depresszióra és 14,5%-a újonnan kialakult szorongásra. Az eredmények arra intenek, hogy nem elegendő egyetlen alkalommal elvégezni a szorongás és depresszió szűrését az ICD beültetésekor – figyelmeztetnek a dán szerzők.

„A szakirodalomból tudjuk, hogy ICD beültetését követően a szorongás és a depresszió is kedvezőtlenebb egészségi kimenetelekkel társul – hangsúlyozták  a szerzők a European Heart Rythm Association áprilisban megrendezett virtuális kongresszusán. – A mostani tapasztalatok alapján gyanítható, hogy ezen esetek nagy része elkerüli a figyelmünket, ennek pedig jelentős következményei lehetnek nemcsak az életminőségre, hanem a kamrai ritmuszavarok és a halálozás kockázatára is.”

A primer vagy szekunder prevenció céljából első ICD-kezelésükre került betegek adatainak részletesebb elemzése azt igazolta, hogy az idős kor protektív hatású az újonnan fellépő szorongással és depresszióval szemben csakúgy, mint az, ha a beteg úgy éli meg, hogy fizikai képességeinek birtokában van. Ugyanakkor a szorongás és depresszió kockázatát nem jelzi előre az iskolázottsági szint, a foglalkoztatottság, illetve NYHA III-as vagy IV-es súlyosságú szívelégtelenség fennállása. Az ICD-viselő betegek válaszaiból azonban az valószínűsíthető, hogy a párkapcsolatban élők körében valamilyen októl nagyobb az újonnan fellépő szorongás rizikója, melyre a szerzők nehezen találnak magyarázatot.

Az újonnan kialakuló szorongás vagy depresszió legerősebb prediktorának mégis az úgynevezett D típusú személyiséget találták, körükben kétszer nagyobb volt mind a szorongás, mind a depresszió kialakulásának esélye. A D típusú személyiséget a tartósan fennálló stressz, pesszimizmus és szorongás jellemzi, mely szociális gátlásokkal társul. Ezeket a személyiségjegyeket már több vizsgálatban összefüggésbe hozták kedvezőtlen egészségi kimenetelekkel, ugyanakkor egyelőre nem egyértelmű, mennyire megbízhatóak a szív- és érrendszeri betegségek prognosztizálásában. A szerzők szerint az összefüggések hátterében az áll, hogy a D típusú személyiségek számos negatív emócióval kénytelenek megküzdeni, ugyanakkor nem akarják megosztani ezeket az érzéseiket a környezetünkben élőkkel. Emlékeztetnek arra, hogy a D típusú személyiséghez a szívbetegség magasabb mortalitása társulhat.

Jelen analízisben nem formális klinikai kritériumok, hanem a Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS) pontszáma alapján azonosították az új szorongásos és depressziós eseteket. A párkapcsolatban (házasságban vagy élettársi kapcsolatban) élők között 66%-kal nagyobb volt az újonnan kialakult szorongás kockázata, szekunder prevencióként végzett ICD-implantációt követően pedig 43%-os rizikóemelkedést észleltek. A fizikális funkciók szempontjából magukat a legalsó tercilisbe soroló betegek körében 48%-kal emelkedett volt a kockázat, a rizikónövekedés azonban a D típusú személyiségjegyekkel rendelkező betegek körében 150%-ra ugrott.

Az újonnan jelentkező depresszió esetében a dohányzás 113%-kal emelte meg a kockázatot, a gyenge fizikális állapot 64%-kal, a D típusú személyiségjegyek pedig 153%-kal.

Idősebbek körében az újonnan kialakuló szorongás kockázata 46%-kal, a depresszióé 43%-kal csökkent.