Terhességi diabetes és elhízás

Egy márciusi konferencián (Diabetes UK Professional Conference) Claire Meek (Wellcome Trust-MRC Institute of Metabolic Science, University of Cambridge, UK) arról számolt be, hogy a terhesség alatt súlyosan elhízott asszonyoknál emelkedik a császármetszések kockázata, csökken a normál szülések valószínűsége, és erősen növekszik a túlsúllyal születő babák aránya. Amennyiben viszont a terhességi diabetesben szenvedő hölgyek nem híznak el, akkor kedvező rövid- és hosszú távú következményekkel számolhatunk. Ezeknél az asszonyoknál a vércukorszinttől, illetve a kiindulási testtömeg indextől (BMI-től) függetlenül jóval valószínűbb lesz a normál szülések száma és jóval kevesebb lesz a császármetszés.

A retrospektív megfigyeléses vizsgálatba a cambridge-i egyetemi kórházakban 2014 és 2017 között kezelt 546 terhességi diabetesben szenvedő asszony adatait gyűjtötték ki. Az anyák átlagos életkora 34 év volt, a terhesség előtti BMI-jük átlagosan 28,8 kg/m²-nek adódott. Többváltozós logisztikus regressziós analízissel értékelték a testsúly változásait. A nagyobb testsúlygyarapodás a császármetszés kockázatának növekedésével járt (OR 1,06, P<0,001), míg a hüvelyi szülések száma csökkent (OR 0,95, P<0,001), emelkedett a terhesség idejének megfelelőnél nagyobb testsúllyal születettek aránya (OR 1,08, P<0,001), és csökkent a kisebb súlyú újszülöttek aránya (OR 0,93, P<0,01).

A legsúlyosabb problémák akkor jelentkeztek, ha a terhesség utolsó szakaszában, a 28. és 36. hét között az anya súlya extrém módon gyarapodott (n=144): ekkor komolyabb változások álltak be a laboratóriumi értékekben, szaporodtak a szülési problémák (fogós, eszközös szülések OR 1,18, P<0,05), és nőtt annak kockázata, hogy a babák nagyobb testsúllyal születnek (OR 1,17, P<0,001). Ezeknél az asszonyoknál a 36. hétre meg kellett emelni a hosszú hatású inzulinok dózisait (OR 1,42, P<0,001), a szülés utáni vércukorértékük is magasabb volt (OR 0,12, P<0,05).

Azokat az asszonyokat nevezték stabil testsúlyúnak, akik a terhesség 8-36. hetében 1 kg-nál kevesebbet híztak. Az ilyen stabil testsúly mellett a nagyobb testsúllyal születő babák aránya 4,3% volt, míg a terhesség végén elhízott anyák esetén ez az arány már 16,7%-nak adódott. A hüvelyi szülések aránya (53,2% és 36,0%) és a műszeres szülések aránya szintén jelentős eltérést mutatott (8,5% vs 22,0%). A normálisnál nagyobb testtömegű újszülöttek későbbi élete folyamán gyakrabban alakul ki túlsúlyosság, obesitas, vagy éppen 2-es típusú diabetes.

Az UK National Institute for Health and Care Excellence (NICE) terhességi diabetesben diétát és testmozgást javasol, és tanácsokat ad a szülés utáni életmódra is, de súlymérés nem történik rutinszerűen, a terhességi diabetesben szenvedő asszonyok testsúlyát mindössze egyetlen alkalommal, az első antenatális megjelenéskor (kb. a terhesség 6. hetében) ellenőrzik. Dr. Dornhorst szerint diétás szakembert is be kellene vonni a terhes nők gondozásába, egyes esetekben ugyanis a csökkent kalóriabevitel akár veszélyes is lehet.

Ezen előzetes (preliminary) vizsgálatot követően hamarosan indítják a Dietary Intervention in Gestational Diabetes (DIGEST) nevű vizsgálatot, ami részletesebb információval szolgál majd és irányt mutathat e betegcsoport megfelelőbb gondozására. 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > Diabetes UK Professional Conference (DUPC) 2018

2. Diabetes UK Professional Conference 2018