Többszöri abortusz után nagyobb a koraszülés és kis születési súly kockázata

A vezető európai reproduktív orvostani szaklapnak számító Human Reproductionban  nyilvánosságra hozott vizsgálatban azt találták, hogy 300858 finnországi anya közül 31083-nál (10,3%) történt egy alkalommal terhességmegszakítás 1996 és 2008 között, míg 4417 nő (1,5%) kétszer, 942 nő (0,3%) pedig háromszor vagy annál többször esett át abortuszon első gyermeke születése előtt (kivéve a kettes és hármas ikreket). Legalább három terhességmegszakítást követően csekély, mégis szignifikáns mértékben megemelkedett a nagyon kis (<1500 gramm) és a kis születési súly (<2500 gramm), a koraszülés (37. terhességi hét előtt) előfordulásának valószínűsége, illetve annak esélye, hogy a magzat nagyon korán (a 28. terhességi hét előtt) jön a világra. Ez utóbbit tekintve kismértékű kockázatnövekedést tapasztaltak azoknál a nőknél, akik két alkalommal estek át terhességmegszakításon első gyermekük világra hozatala előtt.

Dr. Reija Klemetti, a helsinki National Institute for Health and Welfare közegészségtani docense, a cikk rangidős szerzője ezt mondja: „Eredményeink arra utalnak, hogy az első szülés előtt elvégzett abortuszok – különösen akkor, ha legalább három alkalommal kerül sor terhességmegszakításra – marginális mértékben fokozzák a kockázatot az első szülés során. Azonban a fokozott kockázat is meglehetősen csekély, különösen akkor, ha csak egy vagy két terhességmegszakítás történt korábban, ezért a nőket nem szabad megrémíteni ezekkel az adatokkal.”

Az indukált abortuszok zömét (88%) műtéti úton végezték, és csaknem mindegyikre (91%) a 12. terhességi hét előtt került sor. A kutatók egy sor olyan tényezőt figyelembe vettek, melyek befolyásolhatták a szülési kimenetelt – köztük a szociális hátteret, a családi állapotot, az életkort, a dohányzást, a korábbi méhen kívüli terhességeket és vetéléseket. Az iker- (kettes és hármas) terhességeket kizárták az elemzésből.

A nagyon korai koraszülés kockázata minden egyes terhességmegszakítással kissé tovább emelkedik, de csak legalább két abortuszt követően éri el a statisztikai szignifikancia határát.

„Az észlelt kockázatokat perspektívában szemlélve, korábbi terhességmegszakítás nélkül minden 1000 nő közül háromnak a gyermeke jön a világra a 28. terhességi hét előtt – magyarázza dr. Klemetti. – Ez a szám egy abortuszt követően 4-re, két abortuszt követően 6-ra, három vagy több abortuszt követően 11-re emelkedik.”

Legalább három abortuszt követően statisztikailag szignifikáns mértékben, egyharmadával (35%) emelkedett a koraszülés kockázata (37. terhességi hét előtt), miközben a nagyon kis születési súly kockázata több mint kétszeresére (225%), a kis születési súlyé pedig 43%-kal növekedett.

A vizsgálat a perinatalis halálozás kockázatának kismértékű fokozódását is jelezte. Az ezzel kapcsolatos abszolút számok azonban még így is igen alacsonyak (1498 szülés vagy 5/1000 csecsemő), ezért e megállapítást kellő visszafogottsággal kell kezelni. A szerzők ezen túlmenően azt is megjegyzik, hogy előfordulhatott, hogy nem tudták teljes mértékben figyelembe venni mindazokat a tényezőket, melyek befolyásolhatták a fenti eredményeket, illetve a perinatalis halálozás tudvalevőleg érzékenyen tükrözi a szociális faktorokat, köztük a szegénységet.

„Vizsgálatunk az első nagy kutatás, mely széles perspektívában elemezte a perinatalis kimenetelt, és figyelembe vette – legalábbis részben – a legfontosabb zavaró tényezőket, köztük a dohányzást és a szocioökonómiai státuszt – mondja dr. Klemetti. – Fontos azonban kiemelni, hogy bár számításba vettük ezeket a tényezőket, valamint a méhen kívüli terhességeket és vetéléseket is, lehettek olyan szociális faktorok, melyeket figyelmen kívül hagytunk. A legnagyobb valószínűséggel ezek olyan tényezők, melyek a nők (vagy azok egy részének) életmódjával, szokásaival, szexuális és reproduktív egészségével függnek össze. Tovább nehezíti az értékelést, hogy vizsgálatunk obszervációs vizsgálat volt, és bár nagy és jól kontrollált kutatásról volt szó, mégis csupán annak igazolására volt alkalmas, hogy összefüggés van a terhességmegszakítás és egyes kedvezőtlen szülési kimenetelek között. Nem bizonyítható ugyanakkor, hogy az abortusz lenne az ok.”

„Finnország a legalacsonyabb abortuszrátával rendelkező európai országok közé tartozik, de még így is sok terhességet szakíttatnak meg évente. Ráadásul Finnországban színvonalas abortuszszolgálat és terhesgondozás működik, a világ más pontjain (különösen a szegényebb országokban) azonban nem ilyen kedvező a helyzet. Emiatt a kedvezőtlen szülési kimenetel kockázatának mégoly csekély emelkedése is jelentős közegészségügyi kihatással bírhat, mivel a koraszülés és a kis születési súly komoly befolyást gyakorol mind az anya, mind a magzat egészségi állapotára és általános jólétére.

„Azt javasoljuk, hogy a terhességmegszakításnak a következő szülések során érvényesülő kockázatfokozó hatása kerüljön be az iskolai szexuális felvilágosító órák tananyagába, különösen azért, mert ez is egy újabb jó ok lehet a terhességmegszakítás elkerülésére. Az egészségügyi dolgozóknak is kellő tájékoztatásban kell részesülniük az ismételt abortuszok potenciális veszélyeiről.”