Toxoplazmózis és agresszivitás
A dühöngési zavarban szenvedőkben kétszeres valószínűséggel fordul elő látens toxoplazmózis fertőzés.
Az olyan pszichiátriai zavarban szenvedőknek, akiknek ismételten extrém, impulzív dührohamaik vannak, több mint kétszer akkora valószínűséggel van toxoplazmózis fertőzésük, mint az egészséges személyeknek.
A Journal of Clinical Psychiatry március 23-i számában publikált cikkükben a Chicagói Egyetem kutatói 358 felnőtt vizsgálata alapján azt állapították meg, hogy a toxoplazmózis – amely egy viszonylag ártalmatlan, az emberek mintegy 30%-a által hordozott parazitafertőzés – kapcsolatban áll az intermittáló explozív zavarral és a fokozott agresszióval.
„Kutatásunk arra utal, hogy a Toxoplasma gondii látens fertőzése olyan módon változtathatja meg az agy kémiai egyensúlyát, hogy növeli az agresszív viselkedés kockázatát” – mondta dr. Emil Coccaro szenior szerző, a Chicagói Egyetem professzora, a pszichiátriai tanszék vezetője. „Azt azonban nem tudjuk, hogy ez oksági kapcsolat-e, és nem minden toxoplazmózissal fertőzött személy lesz agresszív."
Az intermittáló explozív zavart (IED, intermittent explosive disorder) a DSM V. kiadása úgy definiálja, mint a verbális vagy fizikai agresszió ismétlődő, impulzív, problémát okozó kitörését, amely aránytalan a kiváltó okhoz képest. Úgy gondolják, hogy 16 millió amerikai szenved IED-ben – többen, mint a szkizofréniában és a bipoláris zavarban együttesen.
A toxoplazmózis rendkívül gyakori parazitafertőzés. Az emberi szervezetbe a kórokozó a fertőzött macskák székletével, a nem kellően megfőzött hússal vagy a szennyezett vízzel kerül be. Ismert, hogy megtelepedhet az agyszövetben, és felmerült, hogy szerepe lehet számos pszichiátriai betegségben, így a szkizofréniában, a bipoláris zavarban és az öngyilkos viselkedésben.
A mostani vizsgálatban résztvevő 358 amerikai felnőtt személyt megvizsgálták IED-re, személyiségzavarra, depresszióra és egyéb pszichiátriai betegségekre nézve, és azt is elemezték, hajlamosak-e a haragra, az agresszióra és az impulzivitásra. A résztvevőket nagyjából egyező létszámú három csoportba lehetett sorolni: 1./ intermittáló explozív zavarban szenvedők, 2./ pszichiátriai probléma nélküli egészséges kontroll személyek 3./ IED-től különböző pszichiátriai zavarral élők (ők alkották a második kontroll csoportot).
A toxoplazmózis jelenlétét vérteszttel vizsgálták. Az derült ki, hogy az IED betegek körében több mint kétszer akkora volt a toxoplazmózis valószínűsége (22%), mint az egészséges kontroll csoportban (9%).
A pszichiátriai problémákkal küszködő (második kontroll) csoportban mintegy 16% volt a toxoplazmózis előfordulása, de a személyek agresszivitását és impulzivitását jellemző pontszámok nem tértek el az egészséges kontroll csoport tagjaiétól. Általánosságban a toxoplazmózis-pozitív személyek haragot és agressziót jellemző pontszámai magasabbak voltak, mint a toxoplazmózis-negatívaké, ami a toxoplazmózis és az agresszió kapcsolatát igazolja.
A szerzők azonban arra figyelmeztettek, hogy ez nem bizonyítja, hogy a toxoplazmózis lenne felelős a fokozott agresszióért vagy az IED-ért. Mint mondták, a korreláció nem azonos az oksági kapcsolattal. A kapcsolat mechanizmusa nem ismert; még fordított oksági kapcsolat is elképzelhető: lehet, hogy az agresszív személyeknek több macskájuk van vagy többször esznek nem eléggé megfőzött húst.
Forrás: Science Daily
