Tudnivalók az AstraZeneca vakcinájáról

A Lancet folyóirat december 8-án közölte azt a teljes elemzést, amely a brit AstraZeneca és az Oxford Egyetem közös fejlesztésű COVID-19 vakcinájának hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó négy klinikai vizsgálat eredményeit tartalmazza. Cikkünkben a teljes értékelést már csak terjedelmi okokból sem közölhetjük, inkább az eredmények értelmezésére és arra a furcsa történetre helyezzük a hangsúlyt, amelyre az utókor lehet, hogy a Fleming által tett szerencsés felfedezéshez hasonlatosként emlékezik majd meg.

Korábbi cikkeinkben beszámoltunk arról, hogy a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinái már igen közel vannak a hatósági engedély kiadásához mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban, illetve Nagy-Britanniában és Kanadában a Pfizer/BioNTech oltóanyaga már jóváhagyást is kapott. Ez a két készítmény mRNS vakcina, az AstraZeneca és az Oxford Egyetem (AZ/OE) viszont a nehezebb úton indult el, és egy DNS vakcinát fejlesztett ki. Az mRNS vakcinák „hatóanyaga” egy kettős lipidrétegben (micellában) elhelyezkedő mRNS szakasz, mely az emberi sejtek citoplazmájába kerülve a riboszómákon olyan fehérjékre transzlálódik, amelyek megegyeznek a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjének részleteivel, és a riboszómákon termelődő proteinekkel szemben alakul ki az immunválasz. Az AZ/OE vakcina viszont nem micellákat, hanem egy adenovírust használ a sejtekbe történő bejutáshoz. Ez az adenovírus törzs csimpánzokból származik, mivel igen valószínűtlen, hogy humán populációkban immunválasz alakult volna ki vele szemben. (Ha viszont emberek milliárdjainak adják majd be az oltást, előfordulhat, hogy az adenovírus vektort le kell majd cserélni, mert a szervezet felismeri, így nem tudja majd eljuttatni a „hatóanyagot” a célhoz.) Az adenovírus vektor által szállított DNS végső célja nem a citoplazma, hanem a sejtmag, ahol a kettős szálú, ám a SARS-CoV-2 replikációért felelős szakaszától megfosztott DNS az AstaZeneca tudósai szerint nem épül be az emberi genomba, hanem RNS-sé íródik át. Ez az RNS már mRNS-ként hagyja el a sejtmagot, kerül a riboszómára, és innentől a folyamat azonos az mRNS vakcináknál leírttal. Mindhárom készítménynél ismétlő oltást kell beadni az első vakcina beadást követő 3-4 héten belül.

Az AstraZeneca április 23-án kezdte meg a fázis I vizsgálatokat az Egyesült Királyságban, amelyet később további randomizált kontrollos vizsgálatok követtek Brazíliában és Dél-Afrikában. A kizárási kritériumok száma a fázis III vizsgálatok idejére jelentősen lecsökkent, ezért ezekbe a vizsgálatokba már idősebb illetve komorbiditásokkal rendelkező betegek is bevonhatóvá váltak. A 30 ezer résztvevősre tervezett vizsgálati program most közölt elemzésben már 23745 résztvevő adatai szerepeltek. A vizsgálatok egy ideig rendben haladtak, ám ekkor egy váratlan dolog történt, ami először nagy ijedelmet okozott, de lehet, hogy később a javunkra (és a tudomány javára) válik.

Egy szerencsés véletlen

A fázis III vizsgálatok protokollja szerint a résztvevőknek az első oltáskor és a pár héttel későbbi második oltás során is teljes dózist, azaz 5×10¹⁰ vp (viral particles) adagot kellett volna kapniuk (Brazília, Dél-Afrika és az Egyesült Királyság területén egyaránt). Csakhogy egy gyártási hiba folytán az angol vizsgálati populáció, körülbelül 3000 ember mindössze fél dózist (2,2×10¹⁰ vp) kapott. A pár hét múlva beadott újabb oltásnál viszont már teljes adagot kaptak. És itt jött a meglepetés: a Brazíliában, két teljes dózissal beoltott betegek körében a vakcina hatásossága 62% körüli volt, míg az Angliában az első oltáskor véletlenül csak fél dózist kapó betegek körében 90%! A vakcina összesített, azaz a teljes populáció alapján számolt hatásossága hivatalosan 70,4%, de látjuk, hogy ezt egy 90% és egy 60% körül szóródó populáció adja ki. Erre mondták a tudományos közösségben, hogy ezek bizony „fejvakarásra okot adó” eredmények.

Mit jelent ez a 70% körüli hatásosság a Pfizer és a Moderna 90%-ához képest?

Először is fontos, hogy már egy 60% körüli hatásosságú vakcina is rengeteg életet menthet meg, főleg egy világjárvány idején, és főleg, ha más oltóanyag nem áll rendelkezésre. Az Egyesült Államokban a 2018-2019-es influenzajárvány idején alkalmazott vakcina hatásossága vírustörzstől függően például csak 43-48%-os volt, epidemiológiai számítások szerint csupán csak az USA területén mégis legalább 10 ezer ember életét mentették meg és alkalmazásukkal 100 ezer kórházi felvételt sikerült megelőzni. Az AstraZeneca a klinikai vizsgálatok során orr-garati törletmintákat is elemzett, ami azt jelenti, hogy a fertőzés a betegek 70%-ánál nem volt kimutatható. A Pfizer/BioNTech és a Moderna klinikai vizsgálatai során a 90% illetve 95%-os hatásosság viszont azt jelentette, hogy a betegek körülbelül 90%-ánál nem jelentek meg tünetek. Azaz a mérési módszerből adódóan nem tudhatjuk biztosan, hogy ezek a betegek nem hordozzák-e a vírust tünetmentesen, míg az AstraZeneca/Oxford vakcinánál biztos, hogy a betegek 70%-a fertőzésmentes, ezért nem is terjeszti a fertőzést.

Az AZ/OE vakcina előnye a másik két készítménnyel szemben, hogy míg a Pfizer vakcina mínusz 70°C-on, a Moderna pedig mínusz 20°C-on tárolható huzamosabb ideig, addig az AZ/OE készítményét 2-8°C-on, azaz egy egyszerű hűtőszekrényben is legalább 30 napig tárolható. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség különleges hűtőkapacitások kiépítésére, ami főleg kevésbé tehetős országokban, régiókban bizonyulhat hasznosnak. Másrészt a Pfizer és a Moderna vakcinájának ára a 20-25 dolláros sávban mozog, míg az AstraZeneca ígéretet tett arra, hogy a pandémia alatt nem fog profitot felszámítani az oltóanyagra, ezért egy adag ára várhatóan 3-5 dollár között lesz majd.  

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Oxford COVID-19 Vaccine Trial Results Mixed

Safety and efficacy of the ChAdOx1 nCoV-19 vaccine (AZD1222) against SARS-CoV-2: an interim analysis of four randomised controlled trials in Brazil, South Africa, and the UK