Túl sok nátriumot eszünk, de szívelégtelenségben a túl kevés is árt
A legújabb statisztikai adatok szerint a felnőtt amerikaiak 89%-a, a gyermekek 90%-a több nátriumot fogyaszt az egészségügyi határértéknél. Ugyanakkor egy új vizsgálati adatai szerint a mind gyakoribb szívelégtelenség eseteiben a nátriummegvonás állapotromlást idézhet elő.
A Morbidity and Mortality Weekly januári száma arról számol be, hogy mind az amerikai felnőttek, mind a gyermekek 89-90%-a több nátriumot fogyaszt az egészségügyi ajánlásban szereplő napi 2300 mg-nál. A fölmérés szerint a magasvérnyomás-betegségben szenvedők jelentős többsége (86%-a) sem követi a nátriumbevitel csökkentésére vonatkozó orvosi tanácsot.
A 2015–2020-as időszakra vonatkozó hivatalos amerikai diétás ajánlás úgy szól, hogy a 14 éves vagy idősebb amerikaiak napi 2300 mg-nál kevesebb nátriumot vegyenek magukhoz, a 2-13 esztendősek pedig még kisebb mennyiségű konyhasót fogyasszanak.
A Centers for Disease Control an Prevention (CDC) kutatói 2009 és 2011 között 14 728 felnőttet és gyermeket vizsgáltak. Az derült ki, hogy a férfiak még több nátriumot fogyasztottak, mint a nők: a férfiak 98%-a, illetve a nők 80%-a fogyasztott napi 2300 mg-nál többet (p<0,001). A legsósabban étkezők a 19–50 évesek voltak. A nagy kardiovaszkuláris kockázatúakból az 61 évesnél idősebbek, a feketék, illetve a hipertóniások vagy prehipertóniások nátriumfogyasztása négy közül átlagosan három esetben meghaladta a javasolt mennyiséget.
Ezzel szemben a JACC: Heart Failure januári száma Rami Doukky és munkacsoportjának tanulmányát közölte, akik 902, II-III. fokozatú, szívelégtelenségben szenvedő beteget vizsgáltak átlagosan 36 hónapon keresztül. A betegek vagy nátriumban szegény étrenden (< 2500 mg/nap), vagy nem sószegény koszton (≥ 2500 mg/nap) voltak. Elsődleges végpontnak a keringési elégtelenség miatti hospitalizációt vagy a halált tekintették.
A szívelégtelenség vagy halálozás szignifikánsan nagyobb volt a csökkentett nátriumtartalmú étrendre fogott csoportban (HR: 1,85, 95%-os MT: 1,21–2,84). A szívhalál szempontjából a különbség nem bizonyult szignifikánsnak (HR: 1,62, 95%-os MT: 0,70–3,73). A kutatók szerint krónikus szívelégtelenségben a nátriumbevitel megszorítása kedvezőtlenül befolyásolhatja a klinikai állapotot.
