Új mobilalkalmazás a koraszülés megelőzésére
Egy új, személyre szabott mobiltelefonos alkalmazás előre jelzi a koraszülés veszélyét. Az újítás különösen a nehezen elérhető populációkban élő várandósok számára jelenthet nagy segítséget.
A Journal of Medical Internet Research mHealth and uHealth egyik új közleményében a Carnegie Mellon University (CMU) és a Magee-Womens Hospital munkatársai arról számolnak be, hogy az általuk kifejlesztett személyre szabott mobiltelefonos applikáció révén elérhető és személyre szabott szülészeti ellátás biztosítható, specifikusan a koraszülési kockázat csökkentése érdekében.
Az újszülöttkori halálozás és tartós rokkantság egyik vezető okának számító koraszülések száma növekszik az iparilag fejlett országokban. A koraszülések előfordulási aránya különösen magas bizonyos szocioökonómiai csoportokban, például az afroamerikaiak és a mélyszegénységben élők között. És éppen ők azok, akik gyakran nehezen érhetők el, és kevésbé hajlandóak részt venni a rutin terhesgondozásban.
Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság körülbelül 86 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, etnikai hovatartozástól függetlenül. Dr. Tamar Krishnamurti, a közlemény első szerzője szerint 2015-ben az összes mobiltelefon-használó 20 százaléka töltött le telefonjára terhességgel kapcsolatos applikációkat. Bár több száz terhességi applikáció létezik, ezeknek csak kis részét fejlesztették ki tudományos folyamat végeredményeként, betegközpontú szemlélettel, a viselkedéskutatás tapasztalataira alapozva.
A mostani applikáció kifejlesztését a CMU és a Magee kutatói interjúk és alkalmazási tesztek adataira alapozták, melyekbe a nagy kockázatú csoportokból toboroztak résztvevőket. A Magee ambulanciájának betegei közül kiválasztott 16 részvevő előzetesen feltöltött applikációval ellátott okostelefont, valamint digitális személymérleget kapott. Az applikáció segítségével a résztvevők három hónapon keresztül naponta feltöltötték a kockázati tényezőkkel kapcsolatos adataikat, mint amilyen például a testsúlygyarapodás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a depresszió és a partnerkapcsolati erőszak.
A szerzők azt találták, hogy az applikációt szélesebb körben használták a nagy kockázatú populációba tartozó résztvevők. A résztvevők terhesgondozási viziteken való megjelenési aránya 84 százaléknak adódott (89 százaléknak azok esetében, akinél a transzportot az Uber segítségével biztosították a vizsgálatot végzők), szemben az ambulancián szokásosnak számító 50 százalékos megjelenési aránnyal.
A résztvevők átlagosan 1,5 naponta saját akaratukból léptek be az alkalmazásba a napi kockázatbecslés elvégzése céljából. A számítógépes algoritmusok a betáplált adatok felhasználásával betegspecifikus kockázati visszajelzést, illetve az adott felhasználó körülményeihez igazított ajánlásokat nyújtottak. Ha például az alkalmazás azt érzékelte, hogy csökkent a beteg által jelentett cigaretták száma, akkor a dohányzásról való leszokást segítő forrásokon túl bátorító, megerősítő üzenetet is küldött. Az applikáció alapvető terhesedukációt is biztosított, figyelmeztette a felhasználót a terhesgondozási vizitek időpontjára, és alkalmas volt a magzat állapotának nyomonkövetésére is.
Amennyiben az applikáció nagy kockázatú eseményt észlelt (például párkapcsolati erőszakra utaló jeleket vagy öngyilkossági gondolatokat), azonnal valósidejű riasztást küldött az egészségügyi személyzet számára. Ilyenkor közvetlen kapcsolatfelvételre került sor a várandóssal, akit megfelelő egészségügyi szakemberhez vagy a szociális szolgálathoz irányítottak.
„Bár nem tudjuk pontosan, hogy bizonyos szocioökonómiai csoportokban miért nagyobb a koraszülés kockázata, azzal tisztában vagyunk, hogy a várandósság korai szakaszában megkezdett terhesgondozás alapvető jelentőségű az anya és a magzat egészsége szempontjából. Ez a pilot vizsgálat azt mutatja, hogy az okostelefonokra kifejlesztett alkalmazások ígéretes eszközök lehetnek a koraszülés megelőzésében, és költséghatékony módon képesek személyre szabott gondozást biztosítani a legnagyobb kockázatú populációk tagjai számára” – hangsúlyozza dr. Hyagriv Simhan, a University of Pittsburgh School of Medicine szülész-nőgyógyász professzora.
