Új rákkezelési lehetőség: a daganatos sejt felrobbantása

A glioblastoma egy igen agresszív viselkedésű agydaganat, ami a jelenleg rendelkezésünkre álló műtéti megoldás, sugárkezelés és gyógyszeres kezelés ellenére is átlagosan 15 hónap alatt a beteg halálához vezet, mindössze a betegek 5%-a él 3 évig. Ezért életbevágóan fontos az ilyen rosszindulatú agydaganatok hatásosabb kezelési módszereinek kutatása. A stockholmi Karolinska Egyetem és az uppsalai Egyetem munkatársainak közös kutatásai során a glioblastoma sejtjeinek elpusztítására egy teljesen új módszert dolgoztak ki. A Karolinska Intézetben kifejlesztett Vacquinol-1-nek nevezett anyag gyakorlatilag felrobbantja a glioblastoma sejteket. A kutatások először olyan molekulákra irányultak, melyek általában a daganatsejtek pusztulását okozzák. A több mint 200 molekula közül az egyik igen különleges képességekkel bírt: a sejten belül vég nélküli, fékezhetetlen „vacuolizációt” hozott létre. (A „vacuolák” azok a sejtfal betüremkedéséből származó, ezért sejtfallal rendelkező apró hólyagocskák, táskácskák, melyek a sejt környezetéből a sejt belseje felé szállítják a különböző anyagokat. A folyamat azonos – csak ellentétes irányú – avval, amit 2013-ban orvosi és élettani Nobel-díjjal jutalmaztak). Miután a daganatos sejtben egyre-másra számos vacuola keletkezik, a sejt felduzzad, kikerekedik, külső membránja a feszüléstől egyszerűen kipukkad, és a sejt elpusztul. A Karolinska Intézet Orvosi Biokémiai és Biofizikai részlegének professzora, Patrik Ernfors szerint „Ez a rákgyógyítás teljesen új mechanizmusa. Ezen az elven a glioblastoma teljesen új módszerrel támadható, de azt még nem tudjuk, hogy ez az elv működik-e más daganatok esetében is”.

A vizsgálat menete egyszerűsítve a következő volt: emberi glioblastoma sejtek kísérleti egerekbe való oltásával daganatokat hoztak létre, majd a vizsgálni kívánt bármilyen anyaggal 5 napon keresztül táplálták az állatokat. A kísérleti anyaggal nem táplált állatok átlagos élettartama 30 nap volt, míg az egyedül a glioblastomába koncentrálódó speciális anyaggal (a Vacquinol-1-el) táplált 8 egérből 6 még 80 nap után is élt. Ugyanakkor tudni kell, hogy ami a Petri-csészében sikeres, az nem biztos, hogy élő szervezetben is működik. Nem tudjuk az alkalmazott Vacquinol-1 hatásához elégséges koncentrációt sem – bár a kísérletek során súlyos mellékhatást nem jegyeztek fel. 

Mivel az eredmények egészen újszerűek és nagy érdeklődésre tarthatnak számot, a kéziratot a legsürgősebben közlésre küldték egy tudományos folyóiratba, mondván, hogy felfedezésükre alapozva számos preklinikai vizsgálat indulhat meg, melyek majd egyszer a humán gyógyászatban a korszakalkotóan új módszer klinikai felhasználásához vezethetnek.

Forrás: Cell