Újabb szerepében sikeresnek látszik az amantadin
Az influenza elleni gyógyszerként jól ismert, de ma már megbízhatatlannak tartott amantadinról régóta gyanítják, hogy súlyos agysérülések után elősegítheti a tudati állapot javulását. A sejtés mostantól bizonyítottnak tekinthető, bár néhány fontos kérdés még tisztázásra vár.
Az amantadin, amelyet az 1960-as években törzskönyveztek az influenza profilaxisára és kezelésére, az utóbbi időben az agyi trauma okozta tartós tudatzavar általánosan használt gyógyszerei közé tartozik, de a hatásosságát eddig csak anekdotikus beszámolók és kis esetszámú vizsgálatok támasztották alá. Joseph T. Giacino (Spaukling Rehabilitációs Kórház, Boston) és John White (Moss Rehabilitációs Kutatóintézet, Elkins Park), valamint munkatársaik klinikai vizsgálata nyomán mostantól szilárdabb alapokon nyugszik ez az off-label alkalmazás. A cikk nyomtatásban a New England Journal of Medicine 2012. március 1-jei számában jelent meg.
A vizsgálat alanyai rehabilitációs célból kórházban fekvő, részben vegetatív, részben minimálisan tudatos állapotban levő betegek voltak, akik a vizsgálat kezdete előtt 4–16 héttel súlyos traumás agysérülést szenvedtek el. A betegeket USA-beli, németországi és dániai intézményekben véletlen besorolás alapján amantadinnal vagy placebóval kezelték 4 héten át, állapotuk alakulását a kezelés befejezése után még 2 hétig követték. A funkcionális állapot változását a Disability Rating Scale (DRS) nevű pontozási rendszerrel számszerűsítették.
A négyhetes kezelési időszakban a funkcionális javulás szignifikánsan gyorsabbnak bizonyult az amantadinnal kezelt csoportban. A DRS pontszám időbeli javulása heti 0,24 ponttal gyorsabb volt az amantadincsoportban. Ez pl. azt jelentette, hogy az amantadincsoportból többen adtak egyértelmű igen vagy nem választ a nekik föltett kérdésekre, többen hajtották végre a személyzet felszólításait, többen tudtak evőkanalat vagy fésűt használni. Előre elhatározott alcsoportelemzés tanúsága szerint a kezelés hatásában nem volt értékelhető különbség a vegetatív állapotú és a minimális tudat állapotában levő betegek között. A négyhetes kezelés végére szignifikánsan kevesebben maradtak vegetatív állapotban az amantadinnal kezelt, mint a placebóval kezelt betegek közül. A kezelést követő 2 hétben azonban lassult az amantadinnal kezelt betegek tudati szintjének javulása, ekkor már a placebocsoportban volt gyorsabb a funkcionális javulás. Végeredményben a kezelés kezdetétől a kezelés nélküli periódus végéig a két csoportban hasonló mértékű funkcionális javulást regisztráltak, és a súlyos mellékhatásokban sem volt számottevő különbség a két csoport között.
Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a trauma miatt súlyos tudatzavarban szenvedő betegeket érdemes amantadinnal kezelni, még akkor is, ha ez a kezelés csupán gyorsítja a funkcionális javulást, és nem befolyásolja a végső kimenetelt. Hosszabb időtartamú vizsgálatok dönthetik majd el, hogy az amantadin a rehabilitáció időigényének csökkentésén túl a végeredményt is javítja-e. Ugyancsak kérdéses, hogy a kevésbé súlyos agyi traumát szenvedett betegeknek hasznos-e ez a kezelés.
Az amantadin influenza elleni hatása az influenzavírusok M2 burokfehérjéjének gátlásán alapul. Miután az influenza A vírus receptor közvetítette endocitózissal belép a gazdasejtbe, az endocitotikus vezikulumoknak savasabbakká kell válniuk ahhoz, hogy a ribonukleoproteid részecskék az M1 fehérje disszociációja után a sejtmagba vándorolhassanak. A savasodáshoz szükséges hidrogénionokat az M2 fehérje hidrogénion-csatornái szállítják, ezek blokkolásával gátolja a vírus szaporodását az amantadin. Mivel csak az influenza A vírusok hordozzák ezt a fehérjét, a B vírusokra a gyógyszer hatástalan, de az A vírustörzsek is gyorsan rezisztenssé váltak vele (és a hasonló hatásmechanizmusú rimantadinnal) szemben, ezért az USA-ban a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) a 2005/2006-os és a 2008/2009-es influenzajárványok idején már csak a neuraminidázgátlókat ajánlotta az influenza A kezelésére.
Az amantadin bevezetése után már 1969-től felfigyeltek arra, hogy nemkívánatos mellékhatásai (pl. idegesség, szorongás, álmatlanság) mellett a gyógyszernek lehetnek kívánatos mellékhatásai is. Felismerték dopaminerg és Parkinson-ellenes hatását, használták Parkinson-kór ellen monoterápiában és L-DOPA-val kombinációban, ám a Cochrane-adatbázis 2003-as áttekintésekor nem találtak elegendő bizonyítékot a Parkinson-kór kezelésére való ajánlásához. További off-label alkalmazásai a krónikus fáradtság enyhítése sclerosis multiplexben, a figyelemhiány/hiperaktivitás zavar (ADHD) mérséklése és az SSRI antidepresszívumok okozta szexuális diszfunkció oldása.
A USA Today hírportál adatai szerint az Egyesült Államokban 1,7 millióan szenvednek traumás agysérülést évente. Bár az ilyen esetek kb. háromnegyede agyrázkódás vagy egyéb enyhébb sérülés, az országban évente 275 000 ember kerül kórházba súlyos, maradandó következményekkel járó agyi trauma miatt. Ennek a betegcsoportnak a gyógykezelését, rehabilitációját immár bizonyítottan gyorsítja, segíti a régóta ismert, viszonylag olcsó és veszélytelen amantadin.