Van-e klinikai jelentősége az intesztinális spirochaetosisnak?

Bevezetés

Intesztinális spirochaetosisról akkor beszélünk, ha anaerob spirochaeták telepszenek meg a vastagbél és a féregnyúlvány falát bélelő hámsejtek lumen felőli felszínén. Jóllehet korábban beszámoltak már spirochaeták jelenlétéről a vékonybélben is, az újabb közleményekben már csak a vastagbél érintettségéről történik említés. A patológusok gyakran azonosítanak intesztinális spirochaetákat a vastagbélből endoszkópos biopszia útján nyert minták felszíni hámsejtjein. E lelet klinikai jelentősége jobbára ismeretlen. Az esetek többségében a jelen lévő Serpulina pilosicoli nevű mikroorganizmus kommenzális kapcsolatban él együtt a gazdaszervezettel, és nem okoz specifikus tüneteket vagy kórállapotot. Feltételezik, hogy a kórokozó csak ritkán válik patogénné, és ölt invazív jelleget, melynek hátterében a szóban forgó mikroorganizmus fokozott virulenciája és/vagy a gazdaszervezet ellenálló képességét gyengítő tényező állhat. Egyes esetekben a szervezet gyulladásos válasza – melyet klinikai tünetek és betegség megjelenése kísér – invazív colitis , hepatitis [4], rectalis váladékozás  vagy vérzés, illetve bacteriaemia formájában került leírásra. Az alábbiakban az intesztinális spirochaetosissal kapcsolatban nyilvánosságra került szakirodalmi adatokat tekintjük át.

Epidemiológia

Az iparilag fejlett országokban a humán intesztinális spirochaetosis előfordulási gyakorisága 2–7% a rectalis biopsziás mintákban. Az appendectomia során eltávolított műtéti preparátumban az esetek 7,8%-ában mutatható ki spirochaeták jelenléte. Szelektív tenyésztési technikák (pl. 5% fibrinmentes lóvérrel és 400 mg spectinomycinnel kevert trypticase-szója-agar) alkalmazásakor 1,2–1,5%-os arányban igazolható spirochaetosis nem válogatott angol és ausztráliai személyek székletéből. Dél-indiai és egyéb ázsiai származású népességben a biopsziás minták jóval nagyobb gyakorisággal fertőzöttek spirochaetával. A világ más részeiről (pl. Omán, Ausztrália, Pápua Új-Guinea) származó vizsgálatok 11,4–32,6%-os gyakorisággal számoltak be ilyen jellegű kolonizációról. Az előfordulás terén tapasztalható különbségek valószínűleg az eltérő higiénés és társadalmi viszonyoknak, étkezési szokásoknak, antibiotikum-használatnak, szexuális viselkedési mintáknak, valamint tenyésztési módszereknek és immunkompetenciának tudhatók be. További tényező lehet a törzsek genetikai különbözősége is.