Veleszületett Zika-szindróma neurológiai tünetei

2015-ben Brazíliában addig soha nem látott mértékben fordultak elő veleszületett mikrokefáliás esetek, melyeket akkor a Zika-vírus megjelenésével hoztak összefüggésbe. A Zika-szindrómával kapcsolatos számos új információ ellenére azonban a betegség pontos klinikai kórlefolyása még mindig ismeretlen.

Zika-szindróma okozhat bizonyos központi idegrendszeri elváltozásokat, melyek kizárólag koponya CT vizsgálattal mutathatóak ki: agyi meszesedések (elsősorban a kéreg-velő határon), csökkent agytérfogat, deformált kéregállomány, tágult kamrarendszer, kisagyi hipoplázia és a nyakszirtcsont jelentős előboltosulása. Számos esetben hydrocephalus is kialakulhat, melynek patofiziológiája mind ez idáig feltáratlan. A hydrocephalus kockázata miatt Zika-vírus-fertőzés gyanúja esetén számos kisgyermekről koponyaűri CT felvétel készül; az első jelen ajánlások alapján legkésőbb a gyermek 10-12 hónapos koráig. Egy brazil kutatócsoport Duarte professzorasszony vezetésével a Zika-szindrómás kisgyermekek végzett koponya CT-vizsgálatok eredményeit elemezte.

A kutatásba összesen 37, feltételezett, vagy igazolt Zika-vírus-fertőzésben szenvedő gyermeket vontak be, akik 95%-a (35 gyermek) mikrokefáliával született, két gyermeknél pedig a későbbiekben alakult ki a kis koponyaméret. A gyermekek a 31. és 41. terhességi hét között jöttek világra, 23 és 33 cm közötti fejkörfogattal. Zika-fertőzés 36 anyánál igazolódott. A csecsemőkről születéskor és egy évvel később koponyaűri CT felvétel készült, melyből a kutatócsoport elsősorban az intracerebrális elmeszesedés jelenlétére koncentrált. A kezdeti koponya CT-n valamennyi gyermeknél kimutatható volt agyi meszesedés, amely elsősorban a kéreg-velő állomány határán jelentkezett. A későbbiekben végzett képalkotó vizsgálatok az elmeszesedett területek, mind számbeli, méretbeli, mind denzitásbeli csökkenését írták le (illetve a gyermekek 92%-ában pedig ezek kombinációjában (95%-os konfidencia intervallum 79 és 97 között)). Egy gyermek esetében a kontroll CT-n a meszesedésnek már semmilyen foka nem volt kimutatható és egyik vizsgált gyermek esetében sem nőtt a kalcifikálódott területek mennyisége. A korábban kéreg-velő állomány területére lokalizálódó meszes agyterületek a későbbi vizsgálatok alapján elsősorban a parietális és occipitális lebenyekben jelentek meg. A követéses vizsgálatok során összesen 15 gyermek (41%; 95%-os CI: 26% és 57% között) esetében alakult ki hydrocephalus, mely minden esetben ventriculoperitonealis shunt beültetését tette szükségessé.

A klinikai adatokkal összevetve az elmeszesedett területek csökkenése a vizsgált gyermekeknél semmilyen egyértelmű klinikai javulással nem volt összefüggésbe hozható. Ezzel szemben a legtöbb gyermeknél súlyos neurológiai állapotromlás következett be, melyek többféle formában nyilvánultak meg; egyes esetekben epilepszia és etetési problémák is jelentkeztek. Korábbi beszámolók alapján az intrauterin elhalt Zika-vírus-szindrómában szenvedő magzatok szövettani vizsgálatai idegi differenciációs zavarokat, asztroglia reaktivitást és agyállományon belüli mikrokalcifikációt mutattak, míg a kórképre jelentős idegrendszeri gyulladásos reakció egyáltalán nem jellemző. Az elmeszesedett területek hisztológiai vizsgálatok alapján az adott területen elhalt idegsejt maradványoknak feleltethetőek meg. Eddigi in vitro vizsgálatok a Zika-vírus-fertőzés idegrendszeri károsító hatásának hátterében a neuroprogenitor sejtek apoptózisát feltételezik és korai klinikai megfigyelések primer teratogén mechanizmusok közrejátszását is felvetették (melyek gyulladásos folyamatoktól függetlenek).

Jelen tanulmány elsőként összegzi Zika-szindrómában szenvedő gyermekek koponya CT vizsgálatainak eredményeit; az elmeszesedett területek mennyisége és mérete a kiindulási vizsgálathoz képest idővel jelentősen csökken ugyan, de ez sajnálatos módon nem erdeményez semmilyen idegrendszeri javulást. A kutatócsoport véleménye szerint a kalcifikációk sem nem tekinthető fő diagnosztikai kritériumnak Zika-szindróma esetében, sem annak hiánya sem zárja ki a betegség meglétét.

Forrás: BMJ