Vigyázzunk antidepresszívum váltáskor

Egy 185,000-nél több 75 év fölötti svéd idős embert tartalmazó vizsgálatban igazolták, hogy amennyiben az idős korban elkezdett antidepresszáns kezelés során gyógyszerváltás történik, akkor több mint kétszeresére nő a halállal végződő öngyilkosságok, és közel kétszeresére az öngyilkossági kísérletek száma. Mindkét kockázat szignifikánsan tovább növekszik, amennyiben az antidepresszívumokkal együtt anxiolitikumokat vagy altatókat is szednek a betegek. Érdekes módon a demencia elleni gyógyszerek egyidejű adása csökkenti az öngyilkossági kísérletek számát.

Dr. Margda Waern (Institute of Neuroscience and Physiology at the University of Gothenburg) és munkatársai a European Journal of Clinical Pharmacology c. lapban megjelent közleményükben az időskori antidepresszívumváltás hatásait elemezték, és eredményeik alapján arra hívják fel a figyelmet, hogy „amennyiben ezeknél a betegeknél a gyógyszerek váltásáról döntünk, azt nagyon lassan óvatosan végezzük".

Svédországban a 75 évesnél idősebbek egyötöde szed antidepresszívumokat. Eddig csak kevés vizsgálat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a gyógyszerelés mennyiben befolyásolja az idős emberek öngyilkossági szándékát. „Az öngyilkosságok megelőzésében a depresszió felismerése nagyon fontos, de az antidepresszívumoknak ebben nem mindig segítenek”. A kutatók antidepresszívumokat szedő 185,225 idős embert (átlag életkor 83,4 év, 63,5% nő) követtek éveken keresztül. A résztvevők 63,1%-a szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat (SSRI) szedett, leggyakrabban citalopramot (48,4%), sertralint (9,9%) és escitalopramot (3,3%). Második leggyakoribb gyógyszertípus az SNRI/NRI (mirtazapin, duloxetin) volt (25,3%), míg triciklikus antidepresszánst (amitriptilin) kapott a betegek 11,6%-a. A betegek 14,8%-a szedett egyszerre két, vagy több antidepressszívumot. Az antidepresszívum mellett 50,6%-ban anxiolitikumokat, 36,8%-ban altatókat, 6,9%-ban demencia elleni szereket, 6,8%-ban antipszichotikumokat, 2,9%-ban hangulat-stabilizáló szereket szedtek, 28,3%-uk pedig valamilyen sztatint is kapott.

Az évekig tartó követés során 295 sikeres öngyilkosságot regisztráltak, ami 50/100.000 személy/év gyakoriságnak felel meg. Ugyanakkor 654 öngyilkossági kísérlet is történt, ami 117/100.000 személy/év gyakoriságot jelent. A befejezett öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek nőknél 25/100.000 személy/év, illetve 94/100.000 személy/év gyakorisággal, férfiaknál 106/100.000 személy/év és 167/100.000 személy/év gyakorisággal történtek. Azoknál az idős személyeknél, akik az egyik antidepresszánsról egy másikra váltottak, az igazított „subhazard” arányok (SHR-ek) 2,42-nek adódtak az öngyilkosságok tekintetében (95%CI 1,65-3,55, P<0,001), és 1,76-nak az öngyilkossági kísérletek tekintetében (95%CI 1,32-2,34, P<0,001). Jelentősen emelkedett az öngyilkossági kockázat azoknál, akik egyidejűleg altatókat is szedtek: az öngyilkosságok SHR-je 2,20, a kísérletek SHR-je 2,86 volt, míg az egyidejű anxiolitikumokat szedőknél az öngyilkosságok SHR-je 1,54, az öngyilkossági kísérletek SHR-je 2,04 volt. Az antipszihotikumokat szedőknél az öngyilkossági SHR 1,73 volt (P=0,004), de a kísérletek száma nem nőtt (SHR 1,16), tehát az összefüggés nem állandó. Az antidepresszánsokkal mellett demencia elleni szereket szedőknél szignifikánsan csökkent az öngyilkossági kísérletek száma (SHR 0,40, 95%CI 0,27-0,59, P<0,001). Dr. Waern hozzáfűzte, hogy „nehéz megmondani, hogy mi következik ezekből az adatokból”. Mindenesetre a fentieket figyelembe kell venni gyógyszerváltás esetén.

Dr. Kennedy (Montefiore Medical Center at Albert Einsteint College of Medicine, New York City) kommentárjában megjegyezte, hogy a gyógyszerváltás indoka egy szer nem kellő hatékonysága, de a gyógyszerek gondosabb megválasztásával minden bizonnyal csökkenthetnénk az öngyilkosság kockázatát.

Az amerikai NYCNAMES II vizsgálatban 65 és 75 év közötti 222 civil lakost kérdeztek ki. A pszihiátriai felmérést is kitöltő személyek közül 82-nek nem fordult meg a fejében az öngyilkosság, 60-nak viszont igen. A betegség és a gazdasági stressz volt a legfőbb ok az öngyilkossági szándékra (P=0,01 és P<0,05), de a fájdalom, a korlátozottság, a család és a gyász meglepetésre nem szerepelt az öngyilkossági szándék okai között. A kockázat csökkentésének legmegfelelőbb módja a tanácsadó-segélykérő szolgálat (P=0,0001).    

Forrás: 

1. Medscape Medical News > Psychiatry News > American Association of Geriatric Psychiatry (AAGP) 2018

2. American Association for Geriatric Psychiatry (AAGP) 2018 Annual Meeting

3. European Journal of Clinical Pharmacology