Zöld utat kaptak a vényköteles importgyógyszerek

A gyógyszercégek félelmei ellenére egyre nagyobb lendületet kap a vényköteles készítmények importja más országokból. Az elképzelés egyáltalán nem új, és évekkel ezelőtt nagy vitákat kavart, mielőtt az Egyesült Államok gyógyszerfelügyelete (FDA) és az amerikai gyógyszeripar sikeresen el nem fojtotta arra figyelmeztetve, hogy az import nemcsak illegális, hanem igen nagy a kockázata annak, hogy a külföldi megrendelésből hamis gyógyszer érkezik.

Tavaly azonban jelentős változást hozott, amikor Maine államban érvénybe lépett az a törvény, mely lehetővé teszi, hogy a lakosság az interneten is vásároljon gyógyszereket kanadai, brit, új-zélandi és ausztráliai patikákból – írja a Forbes. Az erőfeszítés mögött kétoldalú megegyezés áll, és üzleti körök is támogatják azon egyszerű oknál fogva, hogy kiadáscsökkentést eredményez. „Alkalmazottaink azt látják, hogy Kanadában olcsóbban megkaphatják a szükséges szereket, és autóval két óra az út oda. Akkor miért ne iktathatnánk ki a történetből az autóutat?” – teszi fel a kérdést Scott Wellman, az egyik nagy portlandi cég gazdasági igazgatója, aki fontos szerepet játszott a törvény elfogadásában. Reményei szerint a kanadai gyógyszerimport évente 400 ezer dolláros megtakarítást hoz majd. Nem meglepő ugyanakkor, hogy több maine-i érdekcsoport – köztük több gyógyszerészeti társaság és egy gyógyszeripari csoportosulás − jogi úton támadta meg a törvényt arra hivatkozva, hogy az ellentmond a szövetségi törvényeknek, gyengíti a szövetségi kormány befolyását a külkereskedelem szabályozására, és súlyos egészségi kockázatot rejthet a fogyasztók számára.

A per jól tükrözi a gyógyszergyártók egyre fokozódó aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy Maine állam új törvénye precedenst teremthet más államokban is, és nemcsak azokban az államokban, melyek a kanadai határ közelében fekszenek. A gyógyszeripar szereplői egyesült államokszerte egyre inkább igyekeznek védeni vényköteles termékeik árát.

A kongresszus három tagja – két demokrata és egy republikánus képviselő – a közelmúltban terjesztette be a gyógyszerek személyes importját lehetővé tevő törvényjavaslatot, mely megengedné az amerikai lakosságnak, hogy Ausztráliából, Kanadából, Izraelből, Japánból, Új-Zélandból, Svájcból, Dél-Afrikából és az Európai Uniós országaiból szerezzék be gyógyszereiket, mivel álláspontjuk szerint a felsorolt országokban érvényes szabványok nem térnek el az egyesült államokbelitől. „A törvény lehetőséget nyújt az amerikaiaknak, hogy több időt fordíthassanak az egészségükre és kevesebb időt kelljen azzal tölteniük, hogy azon aggódnak, miből fogják kifizetni a gyógyszereket” – fogalmaz Keith Ellison minnesotai demokrata képviselő, a törvényjavaslat egyik benyújtója. A törvényjavaslat sorsa egyelőre nem látható előre, mindenesetre jól tükrözi azt a populista hangulatkeltést, miszerint jelenleg sokan nem engedhetik meg maguknak a vényköteles gyógyszereket.

Az FDA blogbejegyzése szerint ugyanakkor az élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatóság még nem alakított ki egységes álláspontot a gyógyszerimport megakadályozásával kapcsolatban. Maine állam gyógyszerészeti testülete levelet küldött az FDA-nak, melyben arra kérte a hatóságot, hogy tegyen lépéseket a törvény hatályba lépése ellen. A gyógyszerhatóság ismét kinyilvánította, hogy eljárást indít azokban az esetekben, amikor nem engedélyezett gyógyszert hoznak be az országba import útján, illetve szabálytalanságok történnek a készítmények címkézése és felírása során. Arról azonban egyelőre nem esik szó, mi a helyzet akkor, ha engedélyezett gyógyszereket importálnak, és a feliratozás is megfelel az előírásoknak.

„Az USA-ban elég sokat fizetünk a gyógyszerekért, azok között vagyunk, ahol a legdrágábbak a gyógyszerek – mondja Wellman. – Ha meg akarjuk oldani a problémát, akkor annak az öt országnak az átlagát kellene vennünk az ár megállapításánál, ahol a legolcsóbb az adott termék a világon. De tisztában vagyunk azzal is, hogy erre soha nem fog sor kerülni, mivel ez csökkentené a gyógyszergyárak profitját. Ha megvalósítható lenne a fent vázolt árképzés, akkor nem lenne szükség ilyenfajta programokra.”