Anaemia és szívelégtelenség
Krónikus szívelégtelenség esetén – definíció szerint – a szív nem képes a megfelelő szöveti anyagcsere fenntartásához szükséges vérrel és oxigénnel ellátni a szöveteket. A szívelégtelenség mint klinikai szindróma komplex patogenezisű, multiszisztémás betegség, amelyben az egyes szervi diszfunkciók kölcsönhatásban állnak egymással, és kölcsönösen negatívan befolyásolják egymást. A prognózis szempontjából jelentős kísérő betegségnek számít a hypertonia, a koszorúér-betegség, a diabetes mellitus, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a krónikus veseelégtelenség és az anaemia.
A bizonyítékokon alapuló gyógyszeres kezelések és intervenciós eljárások ellenére a szívelégtelenség Németországban a kórházi felvételek leggyakoribb oka (2006-ban 317 000 eset a Német Statisztikai Hivatal adatai szerint). A szívelégtelenség irányelvek szerinti kezelése mellett a prognózis szempontjából jelentős kísérő betegségek korai felismerése és kezelése is általános terápiás cél a halálozás és a hospitalizációk csökkentése érdekében. A szívelégtelenséghez társuló anaemia kezelése azonban összetett feladat, mivel nemcsak az alacsony, hanem a magas hemoglobinszint is prognosztikai jelentőséggel bír. Úgy tűnik, van egy optimális hemoglobin-tartomány, s ha ennek alsó vagy felső határát átlépjük, a nemkívánatos kardiovaszkuláris események kockázata nő.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!