A klinikusok egyik legnehezebb feladata a vizsgálatokból származó bizo­nyítékok alkalmazása a rendelésen megjelenő betegekre. Ezt a problémát jelzi az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) kongresszusának legnagyobb érdeklődéssel kísért előadása, melynek során a FRAIL-AF vizsgálat meglepő és váratlan eredményeit ismertették. Azt, hogy a K-vitamin-antagonisták (VKA) szedése mellett jól funkcionáló, idős pitvarfibrilláló betegeket át kell-e állítani közvetlen hatású orális antikoagulánsokra (DOAC).

Az idős, esendő betegek mindössze harmada van életben egy hónappal a kórházi elbocsátást követően perioperatív újraélesztés után.

Idősekben az izomerő csökkenése a kognitív képességek várható romlására figyelmeztethet, így az időben alkalmazott preventív módszerekkel csökkenthető a demencia kockázata.

Az elmúlt években a sérülékenység fogalma (angolul: frailty) egyre na­gyobb figyelmet kapott az egészségügyi dolgozók körében. Kutatások rámutattak, hogy a sérülékenység mértéke jobb előrejelző a halálozás és az adverz kimenetel szempontjából, mint a kronológiai életkor. E fogalom különösen fontos krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedők körében, mert a sérülékeny állapot még visszafordítható légzésrehabilitáció segítségével, ha a törékeny fenotípus öt ismert komponensét célozzák meg holisztikus megközelítésben. Jelen összefoglalóban e napjainkban rend­kívül időszerűvé váló klinikai fogalom szakirodalmát tekintjük át, különös tekintettel a gyakorlati vonatkozásaira.

Több mint 1000 közösségben élő idős felnőtt adatai szerint a tüdőfunkció szignifikáns összefüggést mutatott az idősek 5 éven belüli esendőségével (frailty).

A Yale Egyetem tanulmányának eredményei szerint komoly mortalitási kockázatnövelő tényező a demencia és az esendőség időskori műtétek esetén.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatban újonnan antikoagulált, meg­tartott vesefunkciójú, pitvarfibrilláló betegeket követtek nyomon, és 2,5 éves utánkövetéssel vizsgálták a vesefunkció-romlást jellemző pa­ramétereket. Napi 20 mg rivaroxabankezelés mellett – összehasonlítva a warfarinkezeléssel – a kreatininérték duplázódása 37%-kal, a 30%-ot meghaladó eGFR-érték-romlás pedig 24%-kal csökkent.

A szerző a mindennapos gyakorlat számára igyekszik kibontani és kritikailag értelmezni az ESC-ESH és a Magyar Hypertonia Társaság által kiadott irányelvnek inkább az úgynevezett fitt kezelendőkre fókuszáló, világosnak látszó tömör, leegyszerűsített üzeneteit, ajánlásait az idős, főleg a szervezet előrehaladott öregedéséhez kapcsolódó, idült degeneratív társbetegségek által már sokkal jobban érintett 80–85 évnél idősebb hypertoniás betegek gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelésére. Ennek során a problémakör képlékenységére, csapdáira, szemléleti vitáira is rávilágító szakirodalmi eredményekből is levon, bemutat következtetéseket.

Az akut és sok esetben intenzív fájdalom csillapítása a fájdalomcsillapítási algoritmusok ismeretében a kórkép jellegéhez, a fájdalom nagyságához, a beteg egyéni kockázataihoz igazodó kell, hogy legyen. Számos esetben analgetikum is elégséges, más esetekben a gyulladáscsökkentés is fontos szempont a kórfolyamat jellege alapján. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a nem szteroid gyulladáscsökkentőké (NSAID). Ismert mellékhatások miatt a cél az NSAID dózis és alkalmazás időtartamának a lehető legrövidebbre való csökkentése. A fájdalom nagysága és intenzitása, a kórkép jellege alapján, az egyéni rizikótényezők mérlegelésével adhatók opioidok vagy ezekkel kombinált készítmények. 

Az osteoporoticus csonttörés kockázatai: a gyenge csontminőség, osteopo­rosis és sarcopenia, komplex mozgászavar. Ezek az esendőség-szindróma fő komponensei. Az esendőség (frailty) önálló kockázata az elesés, amely a fragilitási törés leggyakoribb oka.