Esendőség és demencia időskori műtéteknél
A Yale Egyetem tanulmányának eredményei szerint komoly mortalitási kockázatnövelő tényező a demencia és az esendőség időskori műtétek esetén.
- Mortalitási rizikó felmérése időskori demenciában
- A várható kimenetel markere stroke után
- A vénás thromboemboliák kockázatáról és kockázatbecsléséről
- Egészséges életmód, demencia-mentes hosszú élet
- A bél szerepe a demenciában
- A szekunder prevenció aktuális kérdései
- Csontminőség és esendőség – a fragilitási törés kockázati tényezői
A JAMA Surgery folyóiratban október 19-én jelent meg az a tanulmány, amelynek fő megállapítása, hogy a 80 év feletti esendő (frail) és/vagy demens betegek közül hétből egy életét veszti egy komolyabb műtétet követő egy éves időszakon belül. A szerzők szerint a geriátriai állapotok felmérése értékes prediktora lehet az esetleges kimeneteknek, ám figyelmeztetnek, hogy eredmények populáció-alapúak, és az egyes alcsoportok elemzése során nem minden esetben tudtak konkrét számokkal szolgálni a mortalitásban tapasztalható különbségek, illetve a kockázati tényezők vonatkozásában.
A Dr. Thomas Gill (Yale Egyetem) által vezetett kutatás során 5590 olyan beteget követtek nyomon, akik esetében a National Health and Aging Trends Study keretében pontos adatokkal rendelkeztek esendőségükről és esetleges demenciájukról. A betegpopulációban 1193 komolyabb műtéti beavatkozásra került sor 2011 és 2017 között összesen 992 betegnél (átlagéletkor: 79,2 év). A leggyakoribb műtéttípusok váz-izomrendszeri, hasi, illetve érműtétek voltak. A hasi műtéteknél kétszer olyan gyakran fordultak elő nem-elektív műtétek, mint programozott beavatkozások. Az egy éven belüli mortalitás 13,4% volt (95% CI, 10,9%-15,9%), de a halálozási arány a részpopulációk között nagy szórást mutatott. Az elektív műtétek mortalitása 7,4% volt (95% CI, 4,9%-9,9%) szemben a non-elektív műtétek 22,3%-ával (95% CI, 17,4%-27,1%). Az elektív műtétek során kés alá fekvő betegek általában jobb, műtét szempontjából kedvezőbb jellemzőkkel rendelkeztek életkor, általános egészségi állapot, illetve a demencia gyakorisága tekintetében egyaránt.
A halálozási arány jelentősen emelkedett az egyre idősebb korcsoportokba tartozó egyéneknél: a 80-84 éves betegeknél a nem korrigált relatív kockázat 2,44 volt (Hazard Ratio, 95% CI, 1,30-4,57), a 85-89 éveseknél ugyanez 2,89 (95% CI, 1,41-5,91), a 90 éves vagy idősebbeknél pedig 6,06 (95% CI, 2,93-12,6) volt. Még a kutatókat is meglepte azonban az esendőséggel és a valószínűsíthető demenciával összefüggésbe hozható mortalitásnövekedés mértéke: több mint minden negyedik gyenge egészségi állapotú (frail) beteg (27,8%; 95% CI, 21,2% - 34,3%) meghalt a nagyobb műtétet követő egy éven belül, a valószínűsíthetően demens betegek közül pedig csaknem minden harmadik (32,7%; 95% CI, 24,3% - 41,0%). A kutatók szerint az életkorral és nemmel korrigált kockázati arány az egyéves halálozás tekintetében 4,41 (95% CI, 2,53 - 7,69) volt az esendőség esetében, ami 48,8 nappal csökkentette az átlagos túlélési időt, és 2,18 (95% CI, 1,40 - 3,40) a valószínűsíthető demenciánál, ami 44,9 nappal csökkentette az átlagos túlélési időt.
Dr. Gill szerint az alapellátásban dolgozó orvosok számára a tanulmányból az a legfőbb tanulság, hogy "a nagyobb műtéten átesett idősebb betegeket fel kell mérni az időskori sérülékenység (geriátriai vulnerabilitás) mutatói szempontjából". Azok, akik az esendőség és/vagy a demencia miatt sérülékenyek, különleges figyelmet érdemelnek a hosszú távú kimenetel javítása érdekében".
Dr. Mary McDermott általános belgyógyász, egyben az Illinois állambeli Chicagóban működő Northwestern University School of Medicine professzora szerint az eredmények hasznosak lehetnek az elektív műtétet fontolgató betegek számára nyújtott tanácsadás során. Megjegyezte azonban, hogy a tanulmányból hiányzott a kontrollcsoport, "így nem igazán tudjuk, hogy ezek az arányok hogyan viszonyulnak a 65 év feletti, műtéti beavatkozáson át nem esett populációhoz. A műtéten átesett betegeknek általában több egészségügyi problémájuk van, például rák és szívbetegség. Csábító azt állítani, hogy ilyen esetekben a műtét a halálozás oka, de ezt az adatokból egyértelműen nem tudjuk megállapítani."
Az idős betegek sebészeti beavatkozásaira vonatkozó, kimeneteket javító ajánlásokat az egyesült Államokban két szervezet is közölt. Az első az ACS (American College of Surgeons) ajánlásait tartalmazza a „Geriatric Surgery Verification Program” keretében, a másik pedig a SPAQI (Society for Perioperative Assessment and Quality Improvement) anyaga, amely kifejezetten a beteg esendőségének felmérésével foglalkozik (Recommendations for Preoperative Management of Frailty from the Society for Perioperative Assessment and Quality Improvement (SPAQI)).
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
One in Seven Older Adults Die Within a Year After Surgery
Geriatric Surgery Verification Program Standards
