A várható kimenetel markere stroke után
Az agy relatív életkorának meghatározásával lehetséges lesz kiválasztani azokat a stroke-ot szenvedett betegeket, akiknél aggresszívabb, gondosabb utókezelésre van szükség.
Egy új vizsgálat szerint a stroke-ot szenvedett betegek agyának „relatív életkora” (RBA) és a beteg kronológiai életkora közötti különbség segíthet annak megítélésében, hogy mely személyeknél számíthatunk rosszabb következményekre.
Azok a betegek számíthatnak rosszabb következményekre, akiknél az iszkémiás stroke után az agyállomány relatív életkora (RBA) MRI vizsgálattal idősebbnek látszik, mint a beteg valódi életkora
A beteg kronológiai életkora és agyának életkora közötti eltérést már korábbi vizsgálatokban is a demencia, a schizophrenia, az Alzheimer-kór és az egyéb ideggyógyászati betegségek kockázatának jelzésére szolgáló biomarkerként használták. Dr. Martin Bretzner (Harvard Medical School, Lille University Hospital) és munkatársai arra a kérdésre vártak választ, hogy ez az eltérés mennyiben jelzi a stroke után várható kimenetelt. „Az idő mindannyiunknál egyforma sebességgel halad, de nem egyformán öregszünk: egyikünk gyorsabban, másikunk lassabban.” A kutatók a vizsgálat során az agy relatív életkorának stroke utáni szerepét úgy kívánták felderíteni, hogy a stroke-ot követő 24-48 órán belül készült T2-FLAIR MRI képeket egy „open-source radiomic program” segítségével értékelték 4163, átlagosan 62,8 éves betegnél. A képek alapján felbecsülték a betegek életkorát és ezt összehasonlították a beteg valódi, aktuális életkorával. Eredményeiket a 2022-es European Stroke Organisation Conference (ESOC) során ismertették.
A legtöbb beteg RBA-ja vagy magasabb, vagy alacsonyabb volt a beteg számszerű életkoránál, csak kevés betegnél egyezett a két érték. A kutatók magasabb relatív agyi életkor esetén figyelembe vették a stroke olyan kockázati faktorait, mint pl. a diabetes, a magas vérnyomás, az előzetes stroke, a dohányzás. Leginkább az előzetes stroke befolyásolta az RBA-t (P<0,001), majd a diabetes (P<0,003), a hipertonia (P=0,021) és a dohányzás (P=0,024) következett. A magasabb (idősebb) RBA-val rendelkező betegeknél a stroke után jóval rosszabb funkcionális helyzet alakult ki, mint az alacsonyabb (fiatalabb) RBA-s betegeknél. Leginkább az RBA értéke határozta meg a rossz következményeket (igazított OR: 0,76, P<0,001), amely után sorrendben a kronológiai életkor, az előzetes stroke, és a NIH Stroke Scale (NIHSS) érték rendelkezett predikciós értékkel. A szerzők szerint a stroke utáni kilátások becsléséhez bőven elegendő az RBA használata.
Dr. Lee Schwamm (Vascular Neurology, Massachusetts General Hospital) hangsúlyozta, az eredmények nagyon érdekes lehetőséget nyújtanak a betegellátás szempontjából, hisz a megbízható és számszerűsíthető marker segítségével minden életkorban meg lehet határozni az összesített kockázatot. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy milyen óriási munkát igényelt az RBA-k mérése. Ha legalább fél-automata módon, pontosan reprodukálhatóan, kis hibaszázalékkal, az értékelések közötti megbízható egyezésekkel sikerül kivitelezni a stroke várható következményeinek felbecslését, akkor kiváló kutatási eszközzé válhat.
Forrás:
Burton KW. ’Brain age’ gap predicts post-stroke outcome. Medscape Medical News > Conference News > ESOC 2022. May 05, 2022.
European Stroke Organisation Conference (ESOC) 2022 Annual Meeting: Abstract 312. Presented May 5, 2022.
