Április 1-jével megváltozott az életünk: az egészségügyi ellátó rendszer átalakítása olyan ponthoz érkezett, amelytől kezdve senki sem tudja megmondani, hogy a ránk – orvosokra, nővérekre, szakszemélyzetre – rótt rengeteg többletmunka, idegi és anyagi megterhelés vezet-e valaha a betegek jobb ellátásához, vagy tényleg csak arról szól a történet, hogy az egészségügytől elvont pénzek valakiknek a zsebeit fogják dagasztani. Pillanatnyilag nem tehetünk mást, mint hogy az általában fenyegetésekkel kísért rendeleteket megpróbáljuk betartani.    Az egyik húsbavágó új szabályozás a legolcsóbb gyógyszerek rendelését kikényszerítő törvény. Kétségtelenül igaz, hogy kollégáink nem sokat törődtek eddig a betegeknek rendelt gyógyszerek árával (és ezzel gyakran sajnos meggondolatlanul a kevésbé tehetős betegeket is sújtották!), s a gyógyszerkiadások évenkénti növekedése messze meghaladta a terápia hatékonyságának bizonyítható javulását. Rendet kellett tehát teremteni, de mint mindenben, főhatóságunk most is sértően drasztikus módon változtatta meg az eddigi szokásokat, és ehhez még a megfelelő hátteret sem tudta kielégítően biztosítani. Az ezzel kapcsolatos információk bővítése érdekében kérte fel Szerkesztőbizottságunk Dr. Bíró Helga ügyvédnőt egy hosszabb tanulmány megírására, melyben a jogi szakember szemszögéből tájékoztat bennünket az ide vonatkozó rendeletek lényegéről, gyakorlati megközelítéséről, be nem tartásuk várható szankcionálásáról. A cikk végén említett kételyeivel – hogy a rendelet hozzá fog-e járulni a minőségi és hatékony gyógyszerrendeléshez – mi is maximálisan egyet tudunk érteni.     E bevezető tanulmányhoz kapcsolódik az USA-ból származó érdekes cikkünk, amely rámutat a gyógyszerrendelés másutt is tapasztalható ellentmondásaira. A közlemény és Kerpel-Fronius Sándor professzor kiváló kommentárja nyolc pontban foglalja össze azokat a lépéseket, amelyek követése a terápiás terv kialakítását és a hatékony – a társadalom és a beteg részéről egyaránt megfizethető árú – gyógyszerek rendelését elősegítheti. Becsületes orvos fenyegető hangulatú rendeletek nélkül is képes a tudomány állásának, az egészségpolitika elvárásainak leginkább megfelelő és a betegek gyógyulását legjobban biztosító kezelést javasolni.    Szimpóziumunk akár egy tömör, gyakorlatias, minden orvos polcára odaillő kis könyvnek is megfelelhetne: Losonczy Hajna professzor asszony és Fekete Sándor tanár úr a myeloid leukaemia akut és krónikus formáinak korszerű diagnosztikájáról és kezeléséről mindent összefoglaltak – két kitűnő, Németországból származó cikket kiegészítve –, ami egy gyakorló orvost érdekelhet. E súlyos betegségek terápiájában hatalmas lépések történtek az elmúlt néhány évben, elsősorban a különböző biológiai szerek alkalmazása révén, de ezeket az eredményeket nem lehetett volna elérni a citogenetikai és molekuláris genetikai diagnosztika fejlődése nélkül.    Nagyon fontos gyakorlati tennivalókról tájékoztatja Önöket az akut coronaria- szindróma kialakulásáról és kezeléséről szóló cikkünk, melyet a terület talán legnagyobb gyakorlattal rendelkező hazai szakembere,Keltai Mátyás professzor kommentált.Mint tudjuk, a szívinfarktus kimenetelét rendkívül nagy mértékben befolyásolja, hogy mi történik a beteggel az első percekben-órákban, amíg eljut a megfelelő szakellátó helyre. A számos vizsgálaton alapuló terápiás javaslatok betartása életet menthet, feltétlenül szükségesnek érzem tehát az itt leírt terápiás ajánlások tanulmányozását.    Kevéssé ismert, pedig gyakori betegségről, a szezonális affektív betegségről szól a Rihmer Zoltán professzor által kitűnően kommentált cikkünk. Még a laikusok is tudják, hogy a téli sötétség általában hangulati nyomottságot okoz. Nem véletlen, hogy a tehetősebb országok nyugdíjasai telenként levándorolnak a szubtrópusi vagy trópusi vidékekre, és ezt sokan az életet meghosszabbító – de legalábbis megszépítő – lehetőségnek tekintik. Lapunkban most arról kaphatnak eligazítást, hogy miként próbáljuk télen depresszióssá váló betegeinket utazás nélkül is eredményesen kezelni.    Két-három évtizede úgy tűnt, hogy a szifilisz eltűnik a fejlett országokból, és hazánkban is minimálisra csökkent az évenként kötelezően bejelentett esetek száma. Még élénken emlékszem, hogy medikus koromban a felejthetetlen Földvári professzor az egész tanévben csak egyetlen beteget tudott nekünk bemutatni. Nos, ez a helyzet a turizmus világméretű és mindkét irányú fejlődésével gyökeresen megváltozott. Néhány év alatt a fejlett országokban kétszeresére-háromszorosára nőtt a frissen regisztrált esetek száma, ezért nagyon hasznosnak tartom ezzel foglalkozó kitűnő cikkünk és a Várkonyi Viktória főorvos asszony által írt értő kommentár elolvasását; időben felismerve és megfelelő kezelést alkalmazva szerencsére ez a betegség jól gyógyítható.    A gyakorló orvosoknak szól következő cikkünk is, amely az akut has differenciáldiagnosztikájában segít eligazodni. Székács Béla professzor hasznos tanácsokat magába foglaló, a prioritásokat hangsúlyozó, részletes kommentárja kitűnően egészíti ki ezt a gazdagon illusztrált tanulmányt. Külön felhívom figyelmüket a hasi fájdalommal jelentkező idős betegek kivizsgálását ismertető algoritmusra.    A betegek jogainak fokozott figyelembevétele magával hozta a fájdalom hatékonyabb kezelésének előtérbe kerülését. Ma már krónikus mozgásszervi panaszok esetén is megengedhető a korábbiaknál korszerűbb, gyógyszerfüggőséget kevésbé okozó opiátok alkalmazása. Erre vonatkozó ismereteiket bizonyára gazdagítani fogja a nagyszámú készítményt, azok adagolását és mellékhatásait részletező cikkünk és Telekes András főorvos úr tömör, összefoglaló jellegű kommentárja.    Végül felhívom figyelmüket a szokásos rovatainkban olvasható kitűnő EKGelemzésre és egy érdekes bőrgyógyászati eset ismertetésére.