A terhességi hányinger és hányás a várandósok több mint felénél előfordul, és jelentős hatással lehet a kismamák életvitelére. Bár e tüneteket sokszor „reggeli rosszullétként” emlegetik, bármelyik napszakban előfordulhatnak.

A nemzetközi Precision Health Session in Oncology keretében a szakértők részletesen foglalkoztak a rák és az életmód összefüggéseivel kapcsolatos legújabb eredményekkel, melyek alapján ismételten javasolják a testmozgást.

A háziorvosnak képesnek kell lennie arra, hogy elkülönítse a várandósság alatt gyakran előforduló kórállapotokat, felismerje a szülészeti és a sürgős nem szülészeti problémákra utaló jeleket. A nem szülészeti betegségek jelentős része az alapellátás körében is kivizsgálható és kezelhető. A lépcső­zetes megközelítés – melynek során rutinszerűen keressük az összes okra visszavezethető figyelmeztető jeleket és panaszokat, miközben számításba vesszük a becsült terhességi kort is – jó minőségű ellátást, valamint közös döntéshozatalt tesz lehetővé a családorvos és a várandós között.

A táplálékkiegészítők veszélyes kölcsönhatásba léphetnek a szokásos gyógyszereinkkel.

A várandós nők életminőségét jelentősen és súlyosságától függő mértékben rontja a terhességi hányinger és hányás, ezek enyhítésében nyújthat segítséget a Royal College of Obstetricians and Gynecologist (RCOG) most közzétett útmutatója.

A nők életének második évtizede végén, a harmadik elején a dysmenorrhoea az iskolai és munkahelyi hiányzások leggyakoribb oka. Ebben a korcsoportban a dysmenorrhoea előfordulási aránya akár a 70%-ot is elérheti, ezen belül az érintettek fele is úgy érezheti, hogy nem képes megfelelni mindennapi feladatainak.¹ A dysmenorrhoea valódi összegzett incidenciájának pontosabb megadása nem könnyű feladat, de a szerzők többsége 50 és 90 százalék közé teszi azon nőbetegek arányát, akik reproduktív éveik alatt legalább egy alkalommal funkciócsökkenést tapasztalnak (azaz normális aktivitásuk vagy tevékenységeik zavart szenvednek).

Az akut pankreatitiszt legtöbbször epekő vagy krónikus alkoholfogyasztás okozza. A diagnózishoz három jel/tünet (hasi fájdalom, a szérumban három­szoros amiláz- és/vagy lipázszint, képalkotáskor jellegzetes elváltozások) közül kettőnek kell jelen lennie. A kontrasztanyagos CT jól jelzi a súlyosságot és a prognózist. A kezelés kezdetén fontos a fájdalomcsillapítás, a folyadék­pótlás és a bél nyugalomba helyezése. Az első 48–72 órában monitorozni kell a beteget. Ha a belet tartósan nyugalomba kell helyezni, enterális táplálás mellett kevesebb a szövődmény, mint parenterális tápláláskor. Epekő okoz­ta pankreatitiszben az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia csökkentheti a kórházi tartózkodás időtartamát és a szövődmények arányát.

Még a komplementer rákterápiát támogató amerikai Integratív Onkológiai Társaság is azt találta, hogy csak néhány kiegészítő gyógymódnak van bizonyított hatása és azoknak is csak a daganatos megbetegedések nyomán kialakuló – elsősorban pszichés –mellékhatások enyhítésében.

A krónikus fájdalmakkal küzdő betegek sokféle táplálékkiegészítővel próbálkoznak, néha eredményesen, arról azonban igen kevés a tudásunk, hogy ezek milyen kölcsönhatásba lépnek egymással illetve a betegek által szedett gyógyszerekkel.

A hasi fájdalom és székrekedés után a harmadik leggyakoribb emésztőrendszeri panasz a haspuffadás, a böfögés és a teltségérzés. Cikkünk ennek okait, hátterét, illetve a panasz megszüntetésének lehetőségeit veszi sorra.