Amerikai kutatók lerántották a leplet a “hideg” tumorok által alkalmazott egyik álcázási mechanizmusról, ami új terápiák kifejlesztéséhez vezethet.

Igen gyors immunválaszt eredményezett az első humán klinikai vizsgálatban egy, a glioblasztóma elleni mRNS-alapú vakcina.

Az emlőrák-rezisztencia és metasztázis “ki/bekapcsoló gombját” azonosító kutatási eredmények több nehezen kezelhető ráktípusban, így hasnyálmirigy- és tüdőrákban is áttörést hozhatnak.

A standard kemoterápiához képest sokkal kedvezőbb teljes túlélést (OS) mutatott a durvalumab-tremelimumab kombináció nem-kissejtes tüdőrák kezelésében.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az uveális melanóma kezelésére szolgáló Kimmtrak (tebentafusp) készítményt.

Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett a rosszindu­latú daganatok gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni, ilyenek a veserák, a tüdőrák vagy a malignus melanoma. Folyamatos kutatás tárgyát képezi emellett azoknak a prediktív értékű biomarkereknek a feltérképezése, amelyek segíthetnek az alapvetően nem immunogén daganatok immunterápiára reagáló alcsoportjainak azonosításában. Az elmúlt években előrehaladott stádiumú colorectalis carcinoma esetén is elvégezték az immunterápiával kap­csolatos klinikai vizsgálatokat, amelyek az immunológiai alapon ható terápiák értékét mérték fel. A közlemény a meglévő eredményeket foglalja össze.

A vörösvérsejt-transzfúzió célja az oxigénszállító képesség javítása olyan esetekben, amikor tünetekkel kísért anaemia igazolódott, vagy fennáll ennek kockázata. Az alacsonyabb hemoglobin küszöbértékeket alkalmazó restrik­tív transzfúziós stratégia típusos klinikai esetekben egyenértékű a liberális küszöbértékekkel. A plazmatranszfúzió a klinikailag jelentős véralvadási zavarok korrekciójára szolgál vérzés vagy annak nagy kockázata esetén. Az alvadási paraméterek enyhén kóros értéke nem prediktív klinikai vérzés irányában, ezért önmagában nem is teszi szükségessé plazmatranszfúzió adását. A trombocitatranszfúzió célja a vérzések megelőzése vagy keze­lése thrombocytopeniában vagy a vérlemezkék funkciózavara esetén. Hypofibrinogenaemiában krioprecipitátum transzfúziója szükséges.

A daganatok kikerülik vagy elnyomják az immunrendszer spontán tumorellenes védekezését, ám az immunterápia ezt a blokádot áttörve akár több kezelésen progrediált betegek körében is tartós és komplett választ ered­ményezhet. Ezért az immunterápiát sokan már az onkológia ötödik egyen­rangú pillérének tekintik.

Az immunterápia számos daganattípusban egyre sikeresebb kezelési lehetőség. Az immunellenőrzőpont-gátló antitestek klinikai hatékonyságának ellenére csak a betegek egy részénél tapasztalhatunk tartós előnyt, ami a tumorimmunitással kapcsolatos szélesebb körű ismereteket tesz szükségessé. Az immunitást a tumor és annak mikrokörnyezete, a beteg jellemzői, illetve a környezeti faktorok együttese befolyásolja, vezérelve a daganatellenes válasz erősségét és idejét. Az ún. forró tumorok esetén az immunterápiára adott válasz kedvezőbb lehet, gyakran hosszan, akár több éven át tarthat, míg a gyengébben immunogén, ún. hideg tumorok többnyire kevésbé reagálnak immunkezelésre. A hatékonyság javításában potenciálisan effektívek a kombinációs lehetőségek. Közleményünkben röviden összefoglaljuk a daganatellenes immunválasz T-sejt-aktivitási szakaszait, az immun-megkerülési mechanizmusokat, a helyreállítást célzó lehetőségeket, továbbá a napjainkban, szelektált tumortípusokban alkalmazott, klinikai hatékonyságot mutató terápiás társításokat. A kombinált immunterápia feltörekvő kezelési lehetőség, mely újszerű kihívásokat és lehetőségeket tartogat a modern onkológia számára. Magy Onkol 63:209-216, 2019