A hipertónia gyógyszeres kezelésében általában két-három szer – elsősorban ACE-gátló és kalciumcsatorna-blokkoló – kombinált adására van szükség a vérnyomás célértékének eléréséhez. Mivel a hipertóniás betegek 50–60%-a hiperkoleszterinémiás, az ACE-gátlót, kalciumcsatorna-blokkolót és sztatint tartalmazó kombinációs terápia igen elterjedt a hétköznapi gyakorlatban. A vérnyomáscsökkentők és a sztatin összevonása fix kombinációba előnyösen befolyásolhatja a hipertóniás hiperkoleszterinémiás betegek terápiahűségét és ezzel az életkilátásait.
A dohányzás ártalmasságáról ma már szinte mindenki tud, legfeljebb nem veszi figyelembe. Egy új, nemzetközi vizsgálat azt igazolja, hogy a gyermekek passzív dohányzása még veszélyesebb, mert visszafordíthatatlanul károsítja a fejlődő érrendszert.
A vendéglátóipar többi intézményével szemben a játékkaszinókban csak évekkel később, vagy továbbra sem vezették be a dohányzási tilalmat. Egy új vizsgálat igazolta, hogy lényegesen ritkábban hívják a mentőket a kaszinókba, amióta ott is tilos a dohányzás.
Jövő évben az emberiség várhatóan egy trillió dollárnyi pénzt költ gyógyszerekre. Ez a növekedés mind gyorsabb lesz, de kérdés: milyen betegségekre, állapotokra költsük a legtöbbet?
A „rossz” LDL koleszterin vérszintjét csökkentő sztatin szerek elhagyása azzal a veszéllyel járhat, hogy a betegekben gyakoribbá válhat a Parkinson kór.
Az American Heart Association által a nők szív-ér rendszeri betegségeinek megelőzésére kidolgozott irányelvek világos alapokat nyújtanak az orvosok számára a kardiovaszkuláris kockázat felméréséhez és mérsékléséhez, a terápiás ajánlásoknak az egyéni igényekhez való hozzáigazításához.
A 2-es típusú diabetes mellitus leggyakoribb szövődményei a mikrovaszkuláris károsodások (retinopathia, nephropathia és neuropathia) és a makrovaszkuláris elváltozások (koszorúér-, cerebrovaszkuláris-, perifériás ér-betegség). A mikrovaszkuláris szövődmények progressziója lassításának feltétele a metabolikus folyamatok egyensúlyban tartása és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők kezelése.
Főbb tézisek:
1. A 300 mg/l-t meghaladó lipoprotein(a)- (Lp[a]-) szint kardiovaszkuláris kockázati tényezőnek tekintendő. Az Lp(a)-koncentráció genetikailag messzemenően determinált, terápiásan kevéssé befolyásolható. A lipidcsökkentő kezelés előtt az Lp(a)-t a terápiás célérték kitűzése céljából kell meghatározni.2. A homocisztein egészséges egyének körében viszonylag gyenge korrelációt mutat a koszorúérbetegség kialakulásával, de ismert koszorúér-betegség, diabetes mellitus vagy veseelégtelenség fennállásakor a coronaria-kockázattal való összefüggése sokkal erősebb. Ezekben az esetekben a homocisztein-meghatározás hozzájárulhat a különösen veszélyeztetett betegek felismeréséhez. Már a 10–20%-kal emelkedett szérumkoncentrációnak is van klinikai jelentősége, és vitaminadással (folsav, B12- és B6-vitamin adásával) korrigálható.3. A C-reaktív protein (CRP) emelkedett szintje koszorúér-betegségben nem szenvedők és koszorúér- betegek körében egyaránt kockázati tényezőnek bizonyult, emellett összefüggést mutat a perifériás artériás érelzáródás, a stroke és a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatával. Az acetil-szalicilsav főleg az emelkedett CRP-szintű betegek esetében előzi meg hatékonyan a koszorúér-betegség fellépését. A sztatinok valószínűleg normális LDL-szint mellett is hatékonyak a koszorúér-betegség elsődleges és másodlagos prevenciójában, ha a CRP-szint emelkedett.
Ma általában az emelkedett LDL-koleszterin-szintet tartják a kardiovaszkuláris megbetegedések fő kockázati tényezőjének, ám a coronaria-betegség egyedi kockázata az LDL-koleszterin meghatározásával csak nagyon hozzávetőlegesen állapítható meg. A további kockázati tényezők (hypertonia, csökkent HDL-koleszterin- szint, diabetes mellitus, dohányzás, pozitív családi anamnézis) figyelembevételével az egyedi kockázat sokkal pontosabban meghatározható (lásd pl. www.chd-taskforce.de), ám még a legkedvezőtlenebb kockázati profilú betegcsoportban is csak az érintettek egy része szenved el szív-infarctust. Bár ebben jelenleg még ismeretlen kardioprotektív tényezők is szerepet játszhatnak, felvetődik olyan további kockázati tényezők lehetséges szerepe is, amelyeket eddig nem vettünk kellően figyelembe. A lipoprotein( a), a homocisztein és a C-reaktív protein olyan, ma már rutinszerűen meghatározható szérumparaméterek, amelyek igazoltan összefüggésbe hozhatók a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel. A következőkben bemutatjuk, hogy ezek a paraméterek milyen gyakorlati jelentőséggel bírnak a coronaria-betegség kockázatának megállapításában.
Lipoprotein(a)
A lipoprotein(a)-t, rövidítve Lp(a)-t már 1963-ban kimutatták a szérumban mint lipidasszociált antigént. Később részletesen is feltárták az Lp(a) szerkezetét: egy LDL-szerű lipoproteinről van szó, amelyhez kovalensen kötődik egy másik fehérje, az apolipoprotein( a), röviden Apo(a).Molekuláris genetikai módszerekkel igazolható volt, hogy az Apo(a) szerkezetileg nagyon hasonlít a plazminogénhez.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.