Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

A krónikus kismedencei fájdalom szindróma mindkét nemnél és bármely életkorban előfordulhat, igen gyakori probléma. A kismedence területén jelentkező fájdalom rendszerint több hónapig fennáll, és ha nem fertőzés vagy egyéb szervi eltérés okozza, akkor mondható ki a diagnózis.

A 204 mg/nap alatti koffeinbevitel 60 évesnél fiatalabbaknál hashajtó hatással jár, míg a magasabb bevitel növeli a krónikus székrekedés kockázatát.

A hetente egyszer szedhető, risperidont tartalmazó új, kapszula, hasonló tünetkontrollt biztosított, mint a gyógyszer napi adagja

A betegek 80%-a kényelmesnek találta használatát, csak 2%-uknál jelentkezett diszkomfort érzet.

Az EMA emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága (CHMP) három új rákgyógyszer forgalomba hozatali engedélyének megadását javasolta.

Huszonhat randomizált, kontrollált vizsgálat elemzése szerint a GLP-1 receptor agonisták és koagonisták közül a retatrutid hatóanyagú kísérleti gyógyszer eredményezi a legnagyobb súlycsökkenést.

A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer krónikus betegsége, mely a mielinnek nevezett idegek körüli védőburkolatot károsítja, ezáltal izomgyengeséget, látásproblémákat, zsibbadást, érzéskiesést és memó­riazavarokat okozhat.

Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.