A szkizofrének covid-mortalitása közel háromszorosa a mentális betegséggel nem küzdő covid-betegekének, állapította meg a JAMA Psychiatry egy tanulmánya, ami szerint a szkizofréneknek elsőbbséget kellene biztosítani az oltási tervben.

A prokalcitonin akutfázis-fehérje, amely elsősorban infekciós kórképekben termelődik nagy mennyiségben. Az 1990-es évek óta létfontosságú labo­ratóriumi paraméterré vált. Elsősorban a bakteriális infekciók biomarkere; emelkedett értéke döntő tényező lehet a virális vagy bakteriális eredet kérdésében, egyes kórképeknél az antibiotikum indikálása vagy éppen leállítása függhet a szérumszintjétől, sőt néhol a hemokultúrát kiváltó diagnosztikai eszközt remélik látni benne. Több mint 20 éves „karrierje” után azt hihetnénk, nem tud már újat mutatni, ám az újabb kutatások sze­rint emelkedése nem kizárólag bakteriális infekciókhoz köthető. Akárho­gyan is, mennyiségén fontos klinikai döntések, azaz életek múlhatnak.

Az eozinofil gastroenteritis (EGE) viszonylag ritka betegség, amelyet a gyomor-bél traktus eltérő mélységű eozinofil infiltrációja, ennek követ­keztében létrejövő krónikus gyulladás és heterogén gasztrointesztinális tünetegyüttes jellemez. A diagnózis a panaszok, a laboratóriumi leletek, a képalkotók és a szövettan eredménye alapján állítható fel. 

A rákbetegségek primer prevenciója hosszú évtizedek óta kutatások tárgyát képezi. Ma már számos evidencia támasztja alá azt a tényt, hogy az élet­módbeli tényezők fontos szerepet töltenek be a rosszindulatú daganatok kialakulásában. A megelőzés fontos eleme az egészséges életmód követése, az egészséges étrend betartása, az élethosszig megőrzött normális testsúly és a rendszeresen végzett fizikai aktivitás, mert ezekkel bizonyos daganat­típusok kialakulásának kockázata jelentősen csökkenthető. Az American Cancer Society 2020-ban új szakmai ajánlást adott ki erre a kérdéskörre. A cikk ennek figyelembevételével mutatja be a rák primer prevenciójának lehetőségeit, koncentrálva az étrend és a fizikai aktivitás hatására.

Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény átte­kinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cu­korbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem ki­elégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

Már a COVID-19-világjárvány első hulláma alatt kiderült, hogy az akut ál­lapot lezajlása után bizonyos tünetek még hosszú ideig perzisztálhatnak. Ezek közé tartozik a (lokalizált akut, a generalizált és a távoli) fájdalom. Németországi szerzők a különböző fájdalomformák patomechanizmusát tekintik át és javaslatot tesznek arra, hogy ezek az adatok miként illeszt­hetők be az akut állapot kezelésébe, a prevencióba, illetve a fertőzésen átesett betegek rehabilitációjába.

A cukorbetegség kezelésében mind több figyelem irányul a B₁₂-vitamin sze­repére. A közlemény részletesen foglalko­zik a hiányállapot 1-es és 2-es típusú diabetest érintő hatásaival, kiemelten a neuropathiás károsodásokkal, a metforminkezelés és a B₁₂-vitamin-hiány összefüggéseivel. A B₁₂-ellátottság rendszeres ellenőr­zésének kiemelt jelentősége van metformint rendszeresen szedő személyek esetében. B₁₂-vitamin-hiány esetén az orális bevitel biztonságos megoldást jelent.

Az új eredmények alapján az American Thyroid Association (ATA) 2017-ben módosított a szubklinikus hypothyreosisra vonatkozó TSH-célértékein, míg a European Thyroid Associationnek (ETA) jelenleg is a 2014-es ajánlása van érvényben. A két irányelv alapjaiban különbözik, abban viszont megegyez­nek, hogy helyi trimeszterspecifikus TSH-értékek alkalmazását javasolják a szubklinikus hypothyreosis esetére. Helyi határértékek hiányában az ATA 4,0 mIU/l-es TSH-értéktől és TPO-pozitivitás esetén javasolja a levotiroxin pótlását, 2,5 mIU/l fölött csak ennek mérlegelését, az ETA ezzel szemben ellenanyagszinttől függetlenül indokoltnak tartja a levotiroxinkezelést 2,5 mIU/l-es TSH-szint felett.

Egy kórházi betegcsoport retrospektív analízise szerint a kis dózisban adott antikoaguláns aszpirin csökkentheti az intenzív ellátás-, illetve a gépi lélegeztetés szükségességét, valamint a halálozást.