Április 1-jével megváltozott az életünk: az egészségügyi ellátó rendszer átalakítása olyan ponthoz érkezett, amelytől kezdve senki sem tudja megmondani, hogy a ránk – orvosokra, nővérekre, szakszemélyzetre – rótt rengeteg többletmunka, idegi és anyagi megterhelés vezet-e valaha a betegek jobb ellátásához, vagy tényleg csak arról szól a történet, hogy az egészségügytől elvont pénzek valakiknek a zsebeit fogják dagasztani. Pillanatnyilag nem tehetünk mást, mint hogy az általában fenyegetésekkel kísért rendeleteket megpróbáljuk betartani.    Az egyik húsbavágó új szabályozás a legolcsóbb gyógyszerek rendelését kikényszerítő törvény. Kétségtelenül igaz, hogy kollégáink nem sokat törődtek eddig a betegeknek rendelt gyógyszerek árával (és ezzel gyakran sajnos meggondolatlanul a kevésbé tehetős betegeket is sújtották!), s a gyógyszerkiadások évenkénti növekedése messze meghaladta a terápia hatékonyságának bizonyítható javulását. Rendet kellett tehát teremteni, de mint mindenben, főhatóságunk most is sértően drasztikus módon változtatta meg az eddigi szokásokat, és ehhez még a megfelelő hátteret sem tudta kielégítően biztosítani. Az ezzel kapcsolatos információk bővítése érdekében kérte fel Szerkesztőbizottságunk Dr. Bíró Helga ügyvédnőt egy hosszabb tanulmány megírására, melyben a jogi szakember szemszögéből tájékoztat bennünket az ide vonatkozó rendeletek lényegéről, gyakorlati megközelítéséről, be nem tartásuk várható szankcionálásáról. A cikk végén említett kételyeivel – hogy a rendelet hozzá fog-e járulni a minőségi és hatékony gyógyszerrendeléshez – mi is maximálisan egyet tudunk érteni.     E bevezető tanulmányhoz kapcsolódik az USA-ból származó érdekes cikkünk, amely rámutat a gyógyszerrendelés másutt is tapasztalható ellentmondásaira. A közlemény és Kerpel-Fronius Sándor professzor kiváló kommentárja nyolc pontban foglalja össze azokat a lépéseket, amelyek követése a terápiás terv kialakítását és a hatékony – a társadalom és a beteg részéről egyaránt megfizethető árú – gyógyszerek rendelését elősegítheti. Becsületes orvos fenyegető hangulatú rendeletek nélkül is képes a tudomány állásának, az egészségpolitika elvárásainak leginkább megfelelő és a betegek gyógyulását legjobban biztosító kezelést javasolni.    Szimpóziumunk akár egy tömör, gyakorlatias, minden orvos polcára odaillő kis könyvnek is megfelelhetne: Losonczy Hajna professzor asszony és Fekete Sándor tanár úr a myeloid leukaemia akut és krónikus formáinak korszerű diagnosztikájáról és kezeléséről mindent összefoglaltak – két kitűnő, Németországból származó cikket kiegészítve –, ami egy gyakorló orvost érdekelhet. E súlyos betegségek terápiájában hatalmas lépések történtek az elmúlt néhány évben, elsősorban a különböző biológiai szerek alkalmazása révén, de ezeket az eredményeket nem lehetett volna elérni a citogenetikai és molekuláris genetikai diagnosztika fejlődése nélkül.    Nagyon fontos gyakorlati tennivalókról tájékoztatja Önöket az akut coronaria- szindróma kialakulásáról és kezeléséről szóló cikkünk, melyet a terület talán legnagyobb gyakorlattal rendelkező hazai szakembere,Keltai Mátyás professzor kommentált.Mint tudjuk, a szívinfarktus kimenetelét rendkívül nagy mértékben befolyásolja, hogy mi történik a beteggel az első percekben-órákban, amíg eljut a megfelelő szakellátó helyre. A számos vizsgálaton alapuló terápiás javaslatok betartása életet menthet, feltétlenül szükségesnek érzem tehát az itt leírt terápiás ajánlások tanulmányozását.    Kevéssé ismert, pedig gyakori betegségről, a szezonális affektív betegségről szól a Rihmer Zoltán professzor által kitűnően kommentált cikkünk. Még a laikusok is tudják, hogy a téli sötétség általában hangulati nyomottságot okoz. Nem véletlen, hogy a tehetősebb országok nyugdíjasai telenként levándorolnak a szubtrópusi vagy trópusi vidékekre, és ezt sokan az életet meghosszabbító – de legalábbis megszépítő – lehetőségnek tekintik. Lapunkban most arról kaphatnak eligazítást, hogy miként próbáljuk télen depresszióssá váló betegeinket utazás nélkül is eredményesen kezelni.    Két-három évtizede úgy tűnt, hogy a szifilisz eltűnik a fejlett országokból, és hazánkban is minimálisra csökkent az évenként kötelezően bejelentett esetek száma. Még élénken emlékszem, hogy medikus koromban a felejthetetlen Földvári professzor az egész tanévben csak egyetlen beteget tudott nekünk bemutatni. Nos, ez a helyzet a turizmus világméretű és mindkét irányú fejlődésével gyökeresen megváltozott. Néhány év alatt a fejlett országokban kétszeresére-háromszorosára nőtt a frissen regisztrált esetek száma, ezért nagyon hasznosnak tartom ezzel foglalkozó kitűnő cikkünk és a Várkonyi Viktória főorvos asszony által írt értő kommentár elolvasását; időben felismerve és megfelelő kezelést alkalmazva szerencsére ez a betegség jól gyógyítható.    A gyakorló orvosoknak szól következő cikkünk is, amely az akut has differenciáldiagnosztikájában segít eligazodni. Székács Béla professzor hasznos tanácsokat magába foglaló, a prioritásokat hangsúlyozó, részletes kommentárja kitűnően egészíti ki ezt a gazdagon illusztrált tanulmányt. Külön felhívom figyelmüket a hasi fájdalommal jelentkező idős betegek kivizsgálását ismertető algoritmusra.    A betegek jogainak fokozott figyelembevétele magával hozta a fájdalom hatékonyabb kezelésének előtérbe kerülését. Ma már krónikus mozgásszervi panaszok esetén is megengedhető a korábbiaknál korszerűbb, gyógyszerfüggőséget kevésbé okozó opiátok alkalmazása. Erre vonatkozó ismereteiket bizonyára gazdagítani fogja a nagyszámú készítményt, azok adagolását és mellékhatásait részletező cikkünk és Telekes András főorvos úr tömör, összefoglaló jellegű kommentárja.    Végül felhívom figyelmüket a szokásos rovatainkban olvasható kitűnő EKGelemzésre és egy érdekes bőrgyógyászati eset ismertetésére.

Az Egyesült Államok tagállamaiban muködő orvosi bizottságok szövetsége, a Federation of State Medical Boards egy orvost akkor tekint hivatása ellátására alkalmatlannak, ha az illető mentális zavar miatt nem tudja a szükséges képességek birtokában, biztonságosan ellátni gyógyító tevékenységét, ha bármilyen fizikai elváltozás vagy betegség hátrányosan befolyásolja kognitív, motoros vagy percepciós képességeit, valamint ha az illető valamilyen gyógyszerrel, kémiai anyaggal visszaél. Minden, területileg illetékes orvosi bizottság működtet egy speciális programot a hivatásuk ellátására alkalmatlan orvosok ügyének kivizsgálására, a probléma megoldására és az érintettek tevékenységének felügyeletére.Mivel az orvosok túlnyomórészt alkoholbetegség és/vagy gyógyszerfüggőség miatt vesznek részt ilyen programban, a „hivatása ellátására alkalmatlan orvos” kifejezés a szerfüggőség miatti szakmai alkalmatlanság szinonimájává vált.