Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény átte­kinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cu­korbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem ki­elégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.

A praediabetes a 2-es típusú cukorbetegség előállapota, a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan stádiuma, amikor a már kórosan emelkedett glykaemiás értékek még nem érik el a diabetesre jellemző laboratóriumi pa­ramétereket. A mérsékeltebb glykaemiás értékek ellenére a praediabeteses betegek kardiovaszkuláris rizikója fokozott, illetve a betegek többsége a későbbiek során manifeszt cukorbeteggé válik. 

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki. 

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a hypothyreosis közös vonása, hogy mindkettő a gyakori endokrinológiai rendellenességek közé tartozik, és kialakulásuk több tényezőre vezethető vissza. A T2DM fennállását összefüggésbe hozták szubklinikus hypothyreosissal (SCH): a T2DM 2,2–17%-ban társul SCH-val, míg a SCH előfordulási aránya az átlagpopulációban mindössze 4–10%. Más kutatások ugyanakkor nem erősítették meg ezt a korrelációt.

A szerzők célja a SCH prevalenciájának meghatározása volt T2DM populációban, a glykaemiás kontroll mértékének függvényében.

A 2-es típusú diabetes mellitus incidenciája világszerte emelkedik, és ezzel együtt egyre nagyobb a praediabetesszel együtt élő betegek száma is. A T2DM-re és a praediabetesre egyaránt igaz, hogy az érintettek egészen addig sokszor nincsenek is tudatában betegségüknek, míg tüneteik nem jelentkeznek.

A kardiovaszkuláris prevenciót tekintve a szisztolés vérnyomás és a pul­zusnyomás jelentősége nagyobb, mint a diasztolés vérnyomásé. Ennek ellenére érdemes összefoglalni a diasztolés vérnyomás meghatározásában szerepet játszó legfontosabb tényezőket, mert az utóbbi években a vérnyo­más diasztolés értékére kevesebb figyelem irányult.

A laboratóriumi leleteket nézve orvosa azt mondta Önnek, hogy a normá­lisnál magasabb a vérében a vérzsírok szintje, azaz – orvosi szakkifejezéssel – hiperlipidémiája van. De mit jelent ez? Milyen érték felett kórosan ma­gas a vérzsírszint? Honnan lehet észrevenni, hogy baj van? Mit lehet tenni a megszüntetésére, vagy még inkább a megelőzésére?

A hypertriglyceridaemia az európai felnőtt populáció mintegy harmadát érin­ti. A trigliceridszint változása hatással van az egyéb lipoproteinszintek alaku­lására, így módosul az LDL összetétele, nő a kicsi, denz, oxidációra hajlamos LDL-részecskék száma, csökken a védő hatású HDL szérumkoncentrációja. Ez a hatás felveti a trigliceridek jelentőségét a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában és progressziójában. Korábbi nagy, prospektív, randomizált, kettős vak tanulmányok nem igazolták azt, hogy a trigliceridek szintjének csökkentése javítaná a primer klinikai végpontot, de a magas trigliceridszint egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokra gyakorolt hatása felveti annak le­hetőségét, hogy az 1,7 mmol/l fölötti trigliceridértékű egyének az életmód-terápia sikertelensége esetén gyógyszeres kezelésben részesüljenek.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) a leggyakoribb krónikus endokrin betegség, melynek jellemzője a csökkent inzulinszekréció és/ vagy inzulinrezisztencia következtében fellépő hyperglykaemia.