Főbb tézisek Az 1 mV-ot meghaladó mértékű ST-depresszió a nyugalmi EKG-n az akut coronaria-szindrómában (ACS) szenvedő betegek fokozott kockázatának jó előrejelzője. Ezzel szemben a T-hullám-elváltozások nem növelik számottevően a kockázatot. Az ACS-ben megfigyelhető troponinszint-emelkedést myocardialis microinfarctusok okozzák. Ezek a sérülékeny plakk rupturája nyomán szabaddá váló trombotikus anyag perifériás embolisatiójából erednek. A troponinok ACS esetén a kockázati besorolás megfelelő markereinek bizonyultak. A következő tényezők fennállásakor sorolandók az ACS-ben szenvedők a nagy kockázatú csoportba: ST-depresszió a nyugalmi EKG-n, troponinszint-emelkedés, diabetes mellitus, instabil keringés, kamrai ritmuszavar (kamrai tachycardia/kamrafibrilláció), postinfarctusos angina. A nyugati országokban a koszorúérbetegség áll az első helyen a haláloki statisztikában. Gyakorisága a jövőben is növekedni fog, ezért kiemelt helyet foglal el a mindennapi diagnosztikában és terápiában. A koszorúér-betegség klinikai képe igen változó. Elkülöníthető egymástól egy krónikus fázis terheléskor fellépő stabil panaszegyüttessel és egy heveny, életveszélyes fázis hirtelen fellépő vagy gyorsan súlyosbodó panaszegyüttessel; utóbbi az úgynevezett akut coronaria-szindróma (ACS). Az ACS 6 hónapos letalitása a Euro Heart Survey6 és a GRACE regiszter3 szerint kb. 12%. Az ACS-re a nyugalomban vagy a legkisebb terhelésre is fellépő heveny mellkasi fájdalom jellemző. A kórkép magába foglalja az instabil angina pectorist, az ST-eleváció nélküli myocardialis infarctust (NSTEMI) és az ST-elevációval járó, klasszikus myocardialis infarctust (STEMI; 1. ábra). Az új definíció szerint minden troponinszint-emelkedés szív-infarctust jelent. A következőkben az ST-eleváció nélküli ACS diagnosztikáját és kezelését ismertetjük. Ehhez az Európai Kardiológiai Társaság ajánlásait („Task Force Report”) vesszük alapul.