A migrén növeli az arcidegbénulás kockázatát

A Bell-féle bénulás egy alapjában véve ismeretlen etiológiájú, hirtelen bekövetkező, egyoldali arcideg (nervus facialis, a VII. agyideg) bénulás, mely a nyakizom (platysma) és az arckifejezésért felelős izmok gyengeségében, vagy teljes ernyedtségében nyilvánul meg. Előfordulási gyakorisága átlagosan mintegy 13-53/100 000 ember/év, leginkább a 15-50 éves korosztályból, és mindkét nemből. Terhességben, anyagcserezavarokban (diabéteszben, hipotireoidizmusban) nagyobb a kockázat, és vírusfertőzések (Herpex simplex, Herpes zoster, Epstein-Barr vírus, adenovirus, rubella, influenza B, coxsackie, mumpsz, Lyme-kór) is meghúzódhatnak a háttérben. Egyéb gyulladások (középfülgyulladás), valamint immunbetegségek (sclerosis multiplex, Guillan-Barré szindróma), és érbetegségek (hipertónia) is kiválthatják. Kialakulása előtt egy-két nappal a fül mögött fájdalom jelentkezhet, majd hirtelen bekövetkezik az arcizmok részleges- vagy teljes bénulása. Az érintett arcfél elsimul, kifejezéstelenné válik, a beteg nem tudja a homlokát ráncolni, a szemét behunyni, szeme kiszáradhat. A nyáltermelés, a könnyelválasztás egyaránt csökken. A faciális bénulást – a feltételezett alapbetegség ellátása mellett - rendszerint szteroidokkal, vitaminokkal, fizikoterápiával kezelik, külön figyelve a szem ápolására.

Taiwanon egy megfigyeléses vizsgálatot végeztek, melynek során nemcsak a vérnyomásról, diabetesről, esetleges fertőzésekről, terhességről, stb. kérdezték ki a betegeket, hanem a migrénes anamnézisről is. A vizsgálat vezetője, Dr. Shuu-Jiun Wang (Neurological Institute, Taipei Veterans General Hospital, Faculty of Medicine, National Yang-Ming University School of Medicine, Taipei) szerint különösen fiataloknál fontos a migrénes anamnézis ismerete, hiszen aligha fordul elő náluk a diabétesz vagy a hipertenzió, mint kiváltó ok. 2014. december 17.-én a Neurology-ban online megjelent közleményükben a taiwani National Health Insurance Research Database (NHIRD) alapján 18 év feletti migrénes betegeket emeltek ki, és kohorszként egy hozzájuk illesztett kontroll betegcsoportot is képeztek. A már eredetileg is arcidegbénulásban szenvedőket nem vették be a vizsgálatba, és igyekeztek a hajlamosító tényezők szerint is illeszthető csoportokat képezni. Ilyen módon 136 704 beteg került a migrénes csoportba, és ugyanennyi a kontroll csoportba. Átlagosan 3,2 éves követés után a migrénes csoportból 671 betegnél, a kontroll csoportból csak 365 betegnél következett be arcidegbénulás, tehát a gyakoriság az első csoportban 158,1/100 000 beteg/év, a kontroll csoportban csak 83,2 beteg/100 000 beteg/év volt (ez utóbbi a régi statisztikai adatoknál jelentősen több, lásd fenn). Tehát a migrénes betegeknél mintegy kétszeres a faciális bénulások kockázata (HR: 1,91, 95%CI 1,68-2,17, p<0,001). Nem volt különbség a bénulás gyakoriságában az aurával induló migrénes, és az aura nélküli migrénes betegek között, ami kissé ellentmond a régebbi vaszkuláris hipotézisnek, mely szerint az aurával jelentkező migrénesek kapnak stroke-ot és szívinfarktust, az aura nélküliek nem.

A Föld lakosságának mintegy 10%-át érintő migrén nőkben gyakoribb. Itt a férfi : nő arány az arcidegbénulást elszenvedőknél 1,4 : 1 volt, míg a kontroll csoportban 1,1 : 1 –nek adódott. A gyakoribb migrénes rohamon átesetteknél gyakoribb volt a faciális bénulás.

A vizsgálók hipotézise szerint a közeli agyidegek neurogén gyulladása elősegíti az arcideg demielinizációját, melyet valószínűleg egy vírusos fertőzés előz meg (zoster fertőzött betegeket kizárták az anyagból), de a nervus faciális bénulásának okaként felsorolják a gyulladást, a fertőzéseket, a vaszkuláris eltéréseket és a fentiek alapján a migrént is. „Egyelőre viszont a neurogén fertőzés szerepét sem megerősíteni, sem kizárni nem lehet” – jegyezte meg Dr. Wang.

A vizsgálat értékelésének egyik korlátja, hogy a faciális bénulás csak egy klinikai diagnózis, és annak patológiai háttere egy általában ismeretlen.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Neurology

2. Neurology

3. Neurology