Országos Onkológiai Intézet, Budapest Rubovszky Gábor cikkei

A nyelőcsőrák magas mortalitású betegség. A gyógyítás hagyományosan sebészi, de sugár- és kemoterápia megfelelő alkalmazásával a túlélési eredmények jelentősen javíthatóak. A vonatkozó vizsgálatok változatos felépítése, alacsony betegszáma és a részben nem egybevágó eredmények nehezítik az optimális kezelés meghatározását. A legkedvezőbb kimenetellel járó kezelési modalitás kiválasztásában kívánunk segíteni, nem titkoltan a klinikai onkológus szemléletével. Az egészen kezdeti tumorok (maximum pT1b) kezelése továbbra is kizárólag műtéti, a metasztatikus tumoroké palliatív. A többi esetben viszont a kiegészítő terápia, mint a kemo- vagy sugárterápia, illetve ezek kombinációi, valamint a célzott kezelések, a túlélés javulásával járhat. Az adjuváns alkalmazás nehéz, ezért elsősorban a neoadjuváns kezelési formákat illetően rendelkezünk adatokkal. A neoadjuváns kemoterápia is valószínűleg túlélési előnnyel jár, de ez kifejezettebb és evidenciákkal jobban alátámasztott kemoradioterápia esetében. Bizonyos eredmények alapján a kemoirradiációt követően az operáció elhagyása sem feltétlenül hátrányos a beteg számára, de ezen eljárás rutinszerűen nem ajánlható. A klasszikus ciszplatin és fluorouracil mellett más platinaderivátumok (carboplatin, oxaliplatin) és a taxánok (docetaxel, paclitaxel) is alkalmazhatóak. Magyar Onkológia 60:288–298, 2016

Kulcsszavak: nyelőcsőrák, kemoradioterápia, neoadjuváns kezelés, túlélés