Prof. dr. Szalay Ferenc cikkei

Az alkohol a bibliai Noé óta örökzöld téma az irodalomban, majd az orvos­tudományban. Egy új szubdiszciplína, az al­kohológia átfogóan foglalkozik a kérdéssel. A következő oldalakon nemcsak az alkoho­los májbetegségről, annak patogeneziséről, diagnosztikájáról és kezeléséről, a toxikus alkoholokról, az absztinencia jelentőségé­ről lesz szó, hanem széles kitekintést nyúj­tó, átfogó, orvostörténelmi dokumentu­mokat és ismereteket tartalmazó írásokat is olvashatunk, amelyekhez az egyik leg­rangosabb folyóirat, a New England Journal of Medicine cikkének magyar nyelvű bemu­tatása csatlakozik.

Három olyan dolgozatot olvashatunk eb­ben a számban, amelyek igen fontos és aktuális kérdéssel, a környezetből a szerve­zetbe jutó anyagok révén okozott májkáro­sodással foglalkoznak. Dr. Prinz Gyula az an­tibiotikumok és a májkárosodás kapcsolatát, jelentőségét foglalja össze tömören. Dr. Fried Katalin a sportolók és főleg a fiatalok körében terjedő teljesítménynövelők, a testépítés és májkárosodás kérdését taglalja, s a témához szorosan kapcsolódik Dr. Schuller János írása a gyógynövények hepatotoxicitásáról.

Az idült májbetegségekben szövődményként előforduló kórformák jelentőségét a májbetegek nagy száma és a következményes eltéréseknek az életminőséget és az alapbetegség prognózisát befolyásoló hatása adja.
Az itt olvasható három kitűnő, igen didaktikus, az elméleti hátteret és a gyakorlati szempontokat jó egyensúlyban bemutató dolgozat a máj-cirrhosisban előforduló metabolikus zavarokkal és az életet közvetlenül fenyegető varixvérzéssel, a portális hypertonia gyógyszeres kezelésének kérdésével foglalkozik.

A hepatikus encephalopathia témaköréről szóló szimpózium aktualitását több ok is magyarázza. Az egyik a kérdés nagy gyakorlati jelentősége, hiszen a hepatikus encepahopathia igen sok beteget érint, és jelentős klinikai következményekkel jár. A másik az, hogy az utóbbi időben a kórkép patomechanizmusának újabb részleteit ismertük meg, bár a kórfolyamat számos eleme továbbra is tisztázatlan. A harmadik, hogy a diagnosztika egy igen egyszerű elven alapuló, viszonylag könnyen alkalmazható új módszerrel, a villogási frekvencia mérésével gazdagodott. A negyedik, hogy a hepatikus encephalopathiás epizódok kezelésére és megelőzésére hazánkban is regisztrálták és forgalomba hozták (a piacról visszavont neomycin helyett) a mellékhatások veszélye nélkül alkalmazható, nem felszívódó antibiotikumot, a rifaximint.

A szimpózium három kitűnő dolgozatát a hepatikus encephalopathia egyik legkiválóbb és legelismertebb munkacsoportjának, a Häussinger professzor által vezetett düsseldorfi munkacsoportnak a tagjai írták, s ezekhez dr. Horváth Gábor fűzött a hazai adatokat és szempontokat is figyelembe vevő kommentárt.

Az első dolgozatban a szerzők egy konkrét eset kapcsán mutatják be a hepatikus encephalopathiát kiváltó okok egyikét, a diagnózis és a terápia lehetőségeit. Egy máj-cirrhosisos beteget terápiarezisztens ascites miatt másfél évvel korábban TIPS (transzjuguláris intrahepatikus portoszisztémás stent) beültetésével kezeltek. A beteg az ascites fokozódása és spontán bakteriális peritonitis által kiváltott hepatikus encephalopathia tünetei miatt került kórházba. A típusos eset akár Magyarországon is történhetett volna, hiszen ma már hazánkban is több helyen végeznek TIPS-beültetést.

Az alkoholfogyasztás káros következményei kisebb részben magának az etanolnak, nagyobb részben azonban a metabolitjainak, valamint a lebontása közben keletkező szabad gyököknek tulajdoníthatók. A cikk bemutatja az etanol hepatikus és extrahepatikus metabolizmusát, majd átfogó képet ad a betegek életminőségét rontó, részben az életüket is súlyosan veszélyeztető emésztőrendszeri, metabolikus, idegrendszeri, kardiovaszkuláris, immun- és csontrendszeri hatásairól.

A túlzott alkoholfogyasztás nemcsak az idegrendszert és a májat, hanem a többi szervet és szervrendszert is megbetegítheti. A károsodást az elfogyasztott alkohol mennyiségén, az alkoholfogyasztás időtartamán, a „kumulatív dózison”, a szeszes ital minőségén és az italok egyéb alkotórészein kívül a szervezet részben genetikailag meghatározott érzékenysége, valamint a táplálkozás, a vitaminellátottság és egyéb környezeti tényezők – dohányzás, különféle gyógyszerek egyidejű szedése, más vegyi anyagokkal való érintkezés – is befolyásolják.

Bár az alkohol önmagában nem karcinogén, figyelemreméltó, hogy a krónikus alkoholfogyasztók között gyakoribbak bizonyos malignus betegségek, köztük a szájüregi, a nasopharingealis, a nyelőcső-, a colorectalis carcinoma és a májrák. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy az alkoholfogyasztók gyakran dohányosok is, és hogy orális higiénéjük rosszabb. Egyre több közlemény foglalkozik az alkohol, illetve az alkoholmetabolitok kokarcinogén hatásával.

Ebben az összefoglaló közleményben az alkohol hepatikus és extrahepatikus metabolizmusának áttekintését követően az egyes szervek alkohol okozta megbetegedéseit, azok előfordulását, patomechanizmusát, klinikai tüneteit, diagnosztikáját és a gyógyítás lehetőségeit taglalom. A dolgozatban az „alkohol” megjelölés az etanolt jelenti.

A kérdés jelentősége, epidemiológiai adatok

A mértéken túli alkoholfogyasztás a világ nagy részén, és sajnos hazánkban is, igen jelentős egészségügyi, népegészségügyi és társadalmi gond. A jelenség nem új, hiszen a szeszesital-fogyasztás pozitív és negatív hatásainak ismerete évezredekre nyúlik vissza, de az alkoholfogyasztás és az ezzel összefüggő bajok a modern világban ugrásszerűen megnövekedtek.

Helyénvaló a kérdéskör súlyának sok helyen divatos gazdasági szempontú megítélése is – annak számításba vétele, hogy mekkora anyagi terhet jelent a túlzott alkoholfogyasztás a biztosítótársaságok és a társadalom számára –, ám az alkoholfogyasztásnak az emberi kapcsolatok, a családok, a társadalom finom szerkezetére és morális állapotára gyakorolt hatása sem elhanyagolható. Nem véletlen, hogy már az ősi írásos emlékekben (Ajurvéda, Biblia, Bírák könyve, Odüsszeia) is találkozunk az alkoholfogyasztás negatív hatásaival, megítélésével és az alkohol elleni küzdelemmel (ősi kínai császári rendelet, Korán).

A kérdés jelentőségét mutatja, hogy hazánkban körülbelül 800000-re tehető a krónikus alkoholfogyasztók száma. Évente 8000-en halnak meg alkoholos máj-cirrhosis és pancreatitis következtében. Jól ismert epidemiológiai adat, hogy az egy főre jutó alkoholfogyasztással párhuzamosan nő a máj-cirrhosis okozta halálozás. Magyarországon a fokozatos nagy emelkedést követően az elmúlt 1-2 évben valamelyest csökkent a cirrhosisban meghaltak száma (miközben az ország lakossága is csökkent), de még így is évente több mint 7000 haláleset következik be máj-cirrhosis következtében.