R. Düsing cikkei

A gyógyszeres kezelés hatása azon is múlik, hogy a beteg időben beveszi-e az előírt gyógyszereket. Mégis, számos – különböző klinikai szituációkban és különböző módszerek alkalmazásával végzett – vizsgálat arra a kijózanító felismerésre vezetett, hogy a betegek sok esetben jelentősen eltérnek a kitűzött terápiás tervtől. Az utóbbi évtizedekben – farmionika (pharmionics) néven – önálló tudományággá vált annak a komplex kérdésnek a vizsgálata, hogy a betegek mit kezdenek a receptjeikkel és a gyógyszereikkel. Eddig a terápiás tervtől eltérő gyógyszerszedés három alapformáját írták le.
  A kezelés elutasítása (non-acceptance) olyan magatartásformát jelöl, amikor a beteg egyáltalán nem vagy csak igen rövid időre kezdi el a kezelést. A kezelés megszakítása (non-persistence) a kezelésnek az orvos ajánlásával ellentétes megszakítására utal, az együttműködés hiánya (non-compliance) pedig arra, hogy a beteg folytatja ugyan a kezelést, de nem pontosan az orvos javaslata szerint. Az előírt terápiás tervtől eltérő gyógyszerszedés e három, nagyon különböző formáját a terápiahűség hiányának (non-adherence) gyűjtőfogalmával foglalhatjuk össze.