|
|
2024. július. 03., szerda - Kornél, Soma.
Dr. Hupuczi Petronella cikkei #1
2013-03-28 16:44:00
A különböző országok eltérő egészségügyi rendszereinek összehasonlítására leggyakrabban használt indikátorok egyike az anyai halálozási mutató, mely alapján demonstrálhatók az országok közötti gazdasági különbségek, az egészségügy fejlettségi színvonala. A WHO is leggyakrabban az anyai halálozás és a csecsemő halandóság alapján rangsorolja az országok egészségügyi ellátottságát. #2
2009-05-01 00:00:00
Az emberek többsége képes a megrázó élmények feldolgozására, bár sokáig jelentkezhetnek olyan problémák, mint szomorúság, érzelmi labilitás, álmatlanság, rossz emlékek, általános gyengeség. Normális esetben ezek a panaszok néhány hét után megszűnnek. Amennyiben a tünetek négy hétnél tovább fennállnak, úgy poszttraumás stressz betegség alakulhat ki.
A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) jellegzetes és tartós tünetekkel járó betegség, mely során egy életet veszélyeztető helyzet átélését követően a szervezet nem képes a normális működésre visszaállni. #3
2005-11-01 00:00:00
A HELLP szindróma (Haemolysis, Elevated Liver enzymes, Low Platelet count) a praeeclampsia súlyos, életveszélyes formája, amelyet a jellemző laboratóriumi eltérések alapján nevezett el (haemolysis, emelkedett májenzimértékek, thrombocytopenia) Weinstein 1982-ben.1 Ma is viták folynak a betegség gyakoriságáról, eredetéről, klinikai lefolyásáról és kezeléséről. Ismerete azonban rendkívül fontos a várandós nőkkel foglalkozó orvosok számára, mert kialakulása esetén mind az anyai, mind a magzati morbiditás és halálozás jelentősen megemelkedik. A téma aktualitását az adja, hogy az elmúlt évtizedben évről évre gyakrabban találkozunk a kórképpel, melynek több oka is lehet. Egyre későbbre tolódik az első szülés időpontja, és a várandósokkal foglalkozó orvosok is egyre többször gondolnak a betegségre, így az nagyobb számban kerül felismerésre. A praeeclampsiás betegek konzervatív kezelése során egyre több időt várunk a terhesség befejezésével, amely a magzat szempontjából előnyös, de magában hordozza a HELLP szindróma kialakulásának veszélyét.
A közlemény a szakirodalmi adatok tükrében ad összefoglalást a HELLP szindrómáról. Először Pritchard hívta fel a figyelmet a betegségre 1954-ben, aki három praeeclampsiás beteg kapcsán rámutatott a májenzimeltérések és az alvadási zavarok közötti kapcsolatra.2 McKay 1972-ben négy, utólag már HELLP szindrómának nevezhető esetet mutatott be eclampsiás betegek körében. Két betegnél alakult ki máj-ruptura, mely az egyik esetben végzetesnek bizonyult.3 Pritchard és mtsai 95 eclampsiás beteg alvadási értékeinek vizsgálata során 29%-ban találtak thrombocytopeniát és csak 2%-ban haemolysist (a májfunkciós értékek vizsgálatára nem tértek ki). Arra a következtetésre jutottak, hogy az észlelt alvadási zavarok különböznek a DIC-re jellemző eltérésektől.4 Kitzmiller szerzőtársaival 31 praeeclampsiás beteg alvadási rendszerét vizsgálva kisebb thrombocyta-számot és megnyúlt thrombin-időt talált a kontrollcsoporthoz képest. Négy betegnél észleltek kifejezett thrombocytopeniát, és három esetben ezt microangiopathiás haemolyticus anaemia is kísérte.5 Killam munkacsoportja öt praeeclampsiás beteget mutatott be, akiknek tünetei és laboratóriumi eltérései HELLP szindrómára utaltak. Az anyai halálozásra nem tértek ki, azonban a perinatalis halálozás igen nagy (60%) volt. Két beteg esetében történt májbiopszia, amely hepatocellularis károsodást igazolt. A közlemény hangsúlyozza a kórkép gyakori előfordulását és a terhesség azonnali befejezésének fontosságát, tekintet nélkül a terhességi korra.6 1982-ben Goodlin és mtsai az EPH-gestosis két formáját különítették el. #4
2003-11-01 00:00:00
A fájdalom szövetkárosodáshoz társuló kellemetlen emocionális és szenzoros élmény. A szülés az egyetlen élettani folyamat, amelyet igen erős fájdalom kísér. A szülési fájdalmat már Hippokratész is részletesen vizsgálta és elemezte, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy először szülőknél kifejezettebb és gyakoribb jelenség. A XIX. század közepéig a szülési fájdalmakat isteni eredetűnek tartották, s így – mint a szülés természetes velejáróját – meg sem próbálták enyhíteni. A fájdalomingert közvetítő idegpályák megismerésével kezdődött a törekvés a fájdalom hatékony csillapítására. Az első szülési fájdalomcsillapítás (1847) a skót szülész, James Young Simpson nevéhez fűződik, aki e célból étert használt. John Snow 1853-ban a kloroformot alkalmazta Viktória királynő szülésénél, amikor Lipót herceget világra segítette. Ezt követően a kloroform volt a leggyakrabban alkalmazott szülési fájdalomcsillapító módszer közel 100 évig, amikor is a nitrogénoxidul, majd a parenteralis opiátok, illetve az epiduralis érzéstelenítés váltotta azt fel. A szülési fájdalomcsillapítás az elmúlt másfél évszázad során óriási fejlődésen ment keresztül, de speciális helyzete folytán folyamatosan a viták kereszttüzében áll. A szülési fájdalomcsillapítás módszerei – tekintve, hogy terheseknél alkalmazzuk őket – mindig két személyre hatnak, a várandós nőre és magzatára. Ma is a tudományos munkák kedvelt témája a különböző fájdalomcsillapító eljárások magzati következményeinek vizsgálata. Az analgesia magzatra gyakorolt hatásának objektív megítélése céljából dolgozta ki Virginia Apgar (aki aneszteziológus volt) a napjainkban is széles körben alkalmazott Apgar-pontrendszert. A szülések évezredekig fájdalomcsillapítás nélkül történtek, így a szülési fájdalomcsillapítás ma is „luxus” beavatkozásnak számít, tehát az abból eredő esetleges szövődmények mind emberi, mind jogi szempontból szigorúbb megítélés alá esnek. A szülési fájdalomcsillapításnak számos kritériumnak kell megfelelnie, melyeket az 1. táblázat foglal össze. A jó fájdalomcsillapítással nemcsak a „mai nők” fájdalommentes szülésre való igényét elégítjük ki, de számos kedvező hatásával mind az anya, mind a magzat állapota javítható, stabilizálható. A szülési fájdalom a szervezet stresszreakcióját váltja ki, ami szimpatikus tónusfokozódásban nyilvánul meg, azaz emelkedik a katekolamin-koncentráció, fokozódik az energiafelhasználás, emelkedik az anya pulzusa és vérnyomása, illetve hyperventilatio lép fel. A fokozott energiafelhasználás gyorsabb kifáradáshoz, a méhösszehúzódások gyengüléséhez vezet. Egészséges terhes és szövődménymentes szülés esetén – a kompenzáló mechanizmusoknak köszönhetően – ez nem befolyásolja a szülés lefolyását, azonban elhúzódó vajúdás és szülés esetén a fenti változások mind az anyára, mind a magzatra nézve veszélyesek lehetnek, különösen a patológiás szülések esetében. #5
2003-05-01 00:00:00
A fájdalom szövetkárosodáshoz társuló kellemetlen emocionális és szenzoros élmény. A szülés az egyetlen élettani folyamat, amelyet igen erős fájdalom kísér. A szülési fájdalmat már Hippokratész is részletesen vizsgálta és elemezte, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy először szülőknél kifejezettebb és gyakoribb jelenség. A XIX. század közepéig a szülési fájdalmakat isteni eredetűnek tartották, s így – mint a szülés természetes velejáróját – meg sem próbálták enyhíteni. A fájdalomingert közvetítő idegpályák megismerésével kezdődött a törekvés a fájdalom hatékony csillapítására. Az első szülési fájdalomcsillapítás (1847) a skót szülész, James Young Simpson nevéhez fűződik, aki e célból étert használt. John Snow 1853-ban a kloroformot alkalmazta Viktória királynő szülésénél, amikor Lipót herceget világra segítette. Ezt követően a kloroform volt a leggyakrabban alkalmazott szülési fájdalomcsillapító módszer közel 100 évig, amikor is a nitrogénoxidul, majd a parenteralis opiátok, illetve az epiduralis érzéstelenítés váltotta azt fel. A szülési fájdalomcsillapítás az elmúlt másfél évszázad során óriási fejlődésen ment keresztül, de speciális helyzete folytán folyamatosan a viták kereszttüzében áll. A szülési fájdalomcsillapítás módszerei – tekintve, hogy terheseknél alkalmazzuk őket – mindig két személyre hatnak, a várandós nőre és magzatára. Ma is a tudományos munkák kedvelt témája a különböző fájdalomcsillapító eljárások magzati következményeinek vizsgálata. Az analgesia magzatra gyakorolt hatásának objektív megítélése céljából dolgozta ki Virginia Apgar (aki aneszteziológus volt) a napjainkban is széles körben alkalmazott Apgar-pontrendszert. A szülések évezredekig fájdalomcsillapítás nélkül történtek, így a szülési fájdalomcsillapítás ma is „luxus” beavatkozásnak számít, tehát az abból eredő esetleges szövődmények mind emberi, mind jogi szempontból szigorúbb megítélés alá esnek. A szülési fájdalomcsillapításnak számos kritériumnak kell megfelelnie, melyeket az 1. táblázat foglal össze. A jó fájdalomcsillapítással nemcsak a „mai nők” fájdalommentes szülésre való igényét elégítjük ki, de számos kedvező hatásával mind az anya, mind a magzat állapota javítható, stabilizálható. |
 blogEgy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom. Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek. Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint. Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
|
|
