A leukémia kemoterápiája okozta vaszkuláris toxicitás megelőzése
A krónikus mieloid leukémia kezelésében használt tirozin-kináz-gátlók a magas vérnyomás mellett érelmeszesedéses artériás betegségeket is okozhatnak.
Köztudott, hogy a célzott terápiák vérnyomás-emelkedést okoznak, amely ugyan bizonyítja a célzott terápiák hatékonyságát, de kezelését mielőbb meg kell kezdeni. Az azonban váratlan volt, hogy a krónikus mieloid leukémia (CML) kezelését a betegek túlélési esélyeinek jelentős javításával forradalmasító tirozin-kináz-gátlók (TKI-k) legújabb generációja a való élet körülményei között – a klinikai vizsgálatok során nem tapasztalt- vaszkuláris toxicitást eredményezhetnek.
A nilotinib (Tasigna) és a ponatinib (Iclusig) érelmeszesedéses artériás betegségeket okozó mellékhatását még szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel nem rendelkező betegeknél is észlelték. Az irodalomban sok olyan hipotézist találunk, amelyek magyarázatot keresnek arra, hogy ezek a gyógyszerek miért idézik elő atheromatosus plakk kialakulását. Dr. Gabrielle Sarlon (Marseille-i Egyetemi Kórház, Franciaország), a Francia Kardiológiai Társaság konferenciáján (JESFC 2023) egy francia tanulmány eredményeire hivatkozva kijelentette, ezek a kezelések egyes betegeknél növelik az LDL-koleszterinszintet, és ez lehet a fő oka az esetükben tapasztalt koszorúér- és perifériás artériás betegségeknek. Ezért az LDL-C-szintet a betegek TKI terápiájának megkezdésekor el kell kezdeni ellenőrizni, és szükség esetén sztatint kell felírni.
Artériás betegségek
A második generációs TKI, nilotinib által kiváltott artériás betegségek előfordulása akár 10%-ot is elérheti, de vannak olyan egy-egy központban végzett vizsgálatok, amelyek sokkal magasabb számokat közölnek. Sarlon és munkatársai például a Marseille Egyetemi Kórházban végzett kis esetszámú vizsgálatban a nilotinibbel kezelt betegek több mint 30%-ánál atheroscleroticus típusú artériás sérüléseket figyeltek meg. Néhány CML-lel kezelt betegnél claudicatio alakult ki, és az alsó végtagok kritikus végtag-ischaemiájává fejlődött.
Feltárt kockázati tényezők
Az első retrospektív elemzést ennek a kockázatnak a feltárására egy német csapat végezte. 179 nilotinibet kapó beteg követésekor azt találták, hogy 11-nél (6,2%) alakult ki súlyos és korábban fel nem ismert alsó végtagi perifériás artériás betegség (PAD), amely invazív terápiát igényelt. A nilotinib-kezelés megkezdése és az első PAD esemény közötti átlagos idő 105,1 hét volt (tartomány = 16-212 hét).
A nilotinib által kiváltott PAD fő kockázati tényezőiként a kardiovaszkuláris kockázati tényezők jelenléte, 60 évnél idősebb életkor és a nilotinib-expozíció hosszú időtartama merültek fel. Egyes kutatások szerint összefüggés van e kockázat és a beadott dózis között.
A ponatinib esetében a mellékhatások még gyakoribbak – olyannyira, hogy néhány hónappal a harmadik generációs TKI engedélyezése után figyelmeztetést adtak ki használatára vonatkozóan. Egy hosszú távú követéses vizsgálat a kardiovaszkuláris események 28%-os prevalenciájáról számolt be, míg artériás megbetegedéseket 20%-ban figyeltek meg 1-2 éves kezelés után.
A patofiziológiát tekintve a Marseille Egyetemi Kórház tanulmánya megállapította, hogy az esetek csaknem felében az artériás sérülések 50%-nál nagyobb szűkülettel jártak. Az ateromás plakkok általában a megszokott területeken alakulnak ki, a bulbus caroticus a leginkább érintett terület. De más artériákban is megjelenhetnek – combcsontban, csigolyában, sőt vesében is – és mint említettük, néha olyan betegeknél is, akiknél nincs kardiovaszkuláris kockázati tényező. E lipidekben gazdag atheromatosus plakkok egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy nagyon sötétnek tűnnek a képalkotás során, és így észrevétlen maradhatnak a Doppler ultrahanggal végzett vizsgálatokban. Meglepő módon a megvastagodás kiterjedhet a külső nyaki artériára is.
Boka-karindex
Az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) tavaly megjelent első Kardio-onkológiai Irányelve konkrét alapszintű kockázatértékelési és monitorozási ajánlásokat tartalmaz a nilotinibbel és ponatinibbel kezelt betegekre vonatkozóan. Az egyik azt javasolja, hogy az első évben 3 havonta, majd 6-12 havonta végezzenek kardiovaszkuláris kockázatértékelést: EKG-t, a vérnyomásmérést és a lipidprofil teszteket. Ezenkívül tanácsos 6 havonta boka-brachiális index vizsgálatot végezni a PAD ellenőrzésére.
Forrás:
