Az új koronavírus járványról
Az újabb, nagy riadalmat keltő járvány terjedésének megakadályozása azért nehéz, mert nem mindig okoz jelentős tüneteket és a vírust tünetmentes fertőzöttek is terjeszthetik.
2019 végén a kínai Wuhanban egy új koronavírus jelent meg, melyet 2019-nCoV-nek neveztek el. 2020. január 24-én már legalább 830 ismert eset volt Kínában, Thaiföldön, Japánban, Dél-Koreában, Singapurban, Vietnamban, Taiwanon, Nepálban és az Egyesült Államokban, a fertőzés 26 esetben vezetett halálhoz, leginkább a súlyos kísérőbetegségek meglétekor. Bár a vírus megjelenésének oka ismeretlen, az esetek gyors terjedése arra utalt, és most már bizonyos, hogy a fertőzés emberről emberre is terjed, és a vírust hordozó ember a lappangási idő alatt, a tünetek megjelenése előtt is fertőz. A 2002-ben megjelent „súlyos akut respiratorikus szindróma” koronavírusa (SARS-CoV), majd a 2012-ben a Közel-Keleten észlelt „közel-keleti respiratorikus szindróma” koronavírusa (MERS-CoV) után a mostani, a 2019-nCoV a harmadik vírus-változat, ami az utóbbi két évtizedben az embereket fenyegeti és nagy népegészségügyi kockázatot jelent.
Kína gyorsan reagált, azonnal értesítette a World Health Organization-t, és azóta is folyamatosan informálja a világot. A WHO is azonnal cselekedett: a diagnózis, a betegkövetés, a minták begyűjtése és a kezelési javaslatok mellett szintén folyamatos tájékoztatást ad. Az USA-n kívül számos országban szűrik a Wuhanból érkezőket, hőmérsékletüket folyamatosan ellenőrzik. A Kínából, Thaiföldről, Koreából és Japánból érkező adatok szerint a 2019-nCoV által okozott betegség enyhébb a SARS, vagy a MERS által okozott fertőzésnél. (Most még a pontos halálozási adatokat nem ismerjük, de a SARS-CoV esetén 9,5%, a MERS-CoV fertőzés esetén 34,4%, a nyugat-afrikai Ebola vírus mellett akár 63% is volt a fatális kimenetel. Tudni kell, hogy a SARS- és a MERS-fertőzések 58%-ban és 70%-ban kórházi fertőzések voltak).
Az új vírus megjelenésével kérdések sokasága merül fel: hogy lehet megakadályozni a pándémiát, milyen az enyhe-mérsékelt-súlyos esetek által felépíthető piramis, a fertőzöttek hány százalékánál jelenik meg a betegség, hányan keresik fel az egészségügyi intézményeket, stb. A legnagyobb probléma a vírus gyors, emberről-emberre való átvitele. Ha a fertőzés nem okoz súlyos tüneteket (szubklinikus, vagy mérsékelt marad), a fertőzött személy nem keresi fel az orvost, hanem munkába megy, utazik, nem csak környezetét fertőzheti meg, hanem akár más országokba is elhurcolhatja a vírust.
Tapasztalatok szerint az egyes speciális receptorok légutakon belüli elhelyezkedése befolyásolja, hogy a respiratorikus betegség a légutak mely területét támadja meg: míg a pandémiás H1N1 vírus a fölső légutak receptoraihoz, a madárinfluenza H7N9 vírus a légutak alsó részének receptoraihoz kötődtek (40% körüli fatális kimenetelt okozva). Ugyanakkor nem lehet minden vírusra érvényes konkrét következtetéseket levonni, mert pl. két ismert koronavírus – az NL63 és a SARS-CoV egyaránt az ACE2 receptorhoz kötődik, mégis az általuk okozott betegség súlyossága eltér egymástól. Míg az NL63 rendszerint egy enyhe felső légúti megbetegedéssel jár és endémiás az emberi populáción, a SARS-CoV súlyos alsó légúti megbetegedést okoz, akár 9,5-11%-ban halálos kimenetellel. Egyes személyek még a szubklinikus, vagy enyhe tünetekkel járó fertőzésre is érzékenyek lehetnek. A SARS-CoV és MERS-CoV fertőzések esetén a kilehelt levegőben lévő „aerosol” okozott további fertőzéseket a kórházakban: egy Hong-Kongból Torontóba utazó egyetlen SARS-CoV fertőzésben szenvedő egyén további 128 embert betegített meg, a MERS-CoV esetén a Szaud Arábiából Dél-Koreába tartó egyetlen utas 186 fertőzést okozott az ottani kórházban. Ezek az esetek arra utalnak, hogy az ilyen transzmissziók a respiratórikus koronavírus-fertőzések súlyos kockázatát hordozzák, mely jelentősen érinti az egészégügyi személyzetet.
A SARS-CoV és a MERS-CoV esetén kimutatható volt, hogy a fertőzésnek kitett személy kísérő betegségei (diabetes, szívbetegség) független prediktorként utalnak a fertőzés súlyosabb kimenetelére, megfordítva, az egészséges személyeknél a vírusbetegséget nem ismerjük fel, ők viszont a sérülékeny személyekkel való találkozáskor azok súlyos fertőzését okozhatják. Markáns tünetek hiányában nehéz követni a fertőzés menetét, de tünetmentes, vagy mérsékelt tünetekkel rendelkező esetekben is nagy nehézségekbe ütközik. Ennél pathogénebb vírusfertőzések esetén (SARS-CoV, vagy újabban az Ebola) a fertőzés emberről emberre történő átvitele azonnal észlelhető, hisz a fertőzött belázasodik. A Kongói Demokratikus Köztársaságban az Ebola vírus vélt transzmissziójából sok - megkérdőjelezhető - brutális vita is keletkezett.
Egyelőre nem tudjuk, hogy a 2019-nCoV esetén az emberről emberre való átvihetőség milyen mértékű. Bár a vírus emberről emberre terjedése alapján a SARS vírushoz képest láthatóan gyengébb megbetegítő képességgel („pathogenitással”) rendelkezik, az általa okozott enyhébb tünetek következtében terjedése szélesebb körben várható, ezért agresszíven kell fellépni a védekezésben: az összes fertőzést fel kell ismerni, útját pontosan követni kell a 2019-nCoV járvány megszakítása érdekében. Felkészültebbnek kell lenni a tenyésztet és fogyasztásra kerülő állatok védelmére is tovább kell vizsgálni a vírus eredetét és terjedését. Ha ezekben a kérdésekben proaktívan viselkedünk, soha nem fogjuk megtapasztalni a 2019-nCoV valódi epidemikus vagy pándémiás képességeit.
Forrás:
