Az új vagy emelt adagú vérnyomáscsökkentő nem veszélytelen
A hipertóniások halálozása megfelelő vérnyomáscsökkentő kezeléssel javítható, de az idős betegcsoportban a terápia kezdetén vagy gyógyszerváltáskor nem ritkák az elesés okozta sérülések – igazolja egy új amerikai vizsgálat.
Magyarországon mintegy 8,3 millió felnőtt ember él, és a legújabb statisztikai adatok szerint ebből valószínűleg 3,5 milliónak magas a vérnyomása. Ez kiváltképp az idősekre igaz: a 75 évesnél idősebbek több mint 80%-a hipertóniás. Ez a tendencia egyre kifejezettebb, hiszen 65 évesnél idősebbekből 122 jutott már évekkel ezelőtt 100 gyermekre, ami három fővel meghaladja az Európai Unió átlagát. Nálunk már egy évtizede több az idős, mint a fiatal, és a különbség egyre nagyobb.
A magyar hipertónia regiszter szerint a kezelt hipertóniások 88%-a kombinált gyógyszeres kezelést kap, ami korszerű ellátást jelent, de mind több adat utal arra, hogy – különösen időskorban – a gyógyszerelés bevezetése vagy módosítása kockázattal jár.
Két éve az Európai Kardiológus Kongresszuson hangzott el egy lengyel orvoscsoport előadása az általuk végzett metaanalízisről. A nemzetközi szakirodalomban megjelent 11 dolgozatot összegezték, kiemelve, hogy a vérnyomáscsökkentővel kezeltek körében az agyi katasztrófa gyakorisága 21%-kal csökkent, de az antihipertenzív szerek adása az elesések kockázatát ugyancsak 21%-kal növelte.
Most New Yorkban a Columbia Egyetem Orvosi Központjának kutatói Daichi Shimbo vezetésével foglalkoztak ezzel a kérdéssel, a korábbiaktól eltérő módon. Előzőleg mindig a hipertóniás betegek sorsát követték olyan szempontból, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedésének elkezdése vagy a korábbi terápia megváltoztatása, az adag emelése hogyan kapcsolódott eleséshez, balesethez. Ez az amerikai munkacsoport azt vizsgálta, hogy 2007 júliusa és 2012 decembere között elesés következtében, sérülés miatt a traumatológiai rendelésre bekerülő betegek a baleset előtt 15 napon belül kezdtek-e vérnyomáscsökkentőt szedni, vagy emelték-e az addigi gyógyszeradagjukat.
A munkacsoport 90 127 beteg anyagát értékelte. A balesetet szenvedettek között voltak koponyasérültek, csípő- vagy térdsérülés miatt hospitalizált betegek, arccsonti törés okán beszállítottak és elesés következtében más módon károsodottak. A biztosítottak közül 272 fő akkor kezdte szedni a vérnyomáscsökkentőt, 1508-an új antihipertenzívumot kaptak, és 3113-an emelték a gyógyszerük adagját.
Elesés okozta súlyos károsodás a vérnyomáscsökkentő készítmény szedésének elkezdésekor 36%-kal gyakrabban következett be, mint máskor (esélyhányados [OR]: 1,36, 95%-os MT: 1,19–1,55). Új gyógyszercsoport készítményét 16%-kal gyakrabban kezdték szedni az elesés miatt sérült betegek (OR: 1,16, 95%-os MT: 1,10–1,23). Végül a dózis emelése az esés kockázatát 13%-kal növelte (OR: 1,13, 95%-os MT: 1,08–1,18). A kockázat 15 nap után mérséklődött.
„Ha antihipertenzív kezelést indítunk, vagy ha a korábbi dózist emelni kívánjuk, legalább 2 hétig szorosabban figyeljük a beteget: célszerű sűrűbben kontrollálni, hogy jól tolerálja-e a kezelést” – írják a kutatók a Circulation: Cardiovascular Quality and Outcomes legújabb számában. Hangsúlyozzák, hogy fontos a többirányú megfigyelés, geriáter szakorvos bevonása, a beteg egyéni kockázatának, az esetleg egyedül élő páciens körülményeinek figyelembevétele.
