Hatékonyabb immunterápia prosztatarákban

A Cancer Immunology Research folyóiratban február 21-én jelent meg a University of Arizona kutatóinak cikke, amelynek fő megállapítása szerint prosztatarák kezelésében egy korábban hatástalannak bizonyult immunterápiás módszer mégis működhet akkor, ha egy szinergikus kezelési megközelítéssel kombinálják. A Noel Warfel által vezetett kutatócsoport egy olyan módszerre bukkant, amellyel a prosztatadaganatok érzékenyíthetők az immunellenőrzőpont-gátlókkal (ICI; immune checkpoint inhibitors), az immunterápia egyik típusával szemben. A kutatók egy specifikus fehérjegátlót használtak a tumorral asszociálható olyan makrofágok átprogramozására, amelyeket a rák korábban sikeresen eltérített - vagyis a tumor megakadályozta, hogy a T-sejtekkel együttműködve a betegség leküzdésében betöltött szokásos szerepüket ellássák.

A közös célpontú terápiás megközelítés (co-targeted therapeutic approach) a rákkutatás egyik ígéretes új területe, és a mostani tanulmány volt az első alkalom, amikor prosztatarák esetében tesztelték.

“Az összképet és a kollektív adatokat nézve szilárd bizonyítékunk van arra, hogy ez egy olyan stratégia, amely javíthatja az immunterápia hatékonyságát a prosztatarákban” - nyilatkozta Warfel.

Az immunterápia úgy működik, hogy segíti a T-sejteket a rákos sejtek azonosításában és elpusztításában. A rákos sejteknek ahhoz, hogy növekedni és terjedni tudjanak, valahogy el kell kerülniük az immunrendszert, mint a bűnözőknek a rendőröket. Ezt úgy érik el, hogy ellenőrzőpont-fehérjéket (checkpoint proteins) termelnek, amelyek a T-sejtekhez kötődnek, és megakadályozzák, hogy azok megöljék a rákos sejteket. Az immunellenőrzőpont-gátlók képesek blokkolni ezeket az ellenőrzőpont-fehérjéket, lehetővé téve az immunrendszer számára a rákos sejtek elpusztítását.

“Az immunellenőrzőpont-gátlók valóban megváltoztatták a kezelési paradigmát számos ráktípus esetében, de ez a megközelítés korábban nem volt hatékony a prosztatarák kezelésében, és a legnagyobb baj, hogy nem is tudjuk, miért” - mondta Warfel.

A válasz talán a fehérje-kinázokban rejlik - olyan enzimekben, amelyek felgyorsítják a szervezetben zajló kémiai reakciókat. Konkrétan a PIM1-kináz egy rákkeltő fehérje, amelyről ismert, hogy felerősíti a sejtnövekedést és a rákos sejtek szaporodását elősegítő jeleket.

“A kinázok egy olyan összetett folyamat részei, amely lehetővé teszi a rákos sejtek számára a jelek továbbítását” - mondta a tanulmány első szerzője, Amber Clements. “A PIM-kinázok a rákos sejtek szervezeten belüli vándorlását (migrációját) és túlélését is segítik, de nem számítottunk arra, hogy ilyen fontos szerepet játszanak a tumor-immun mikrokörnyezetben.”

Warfel csoportja felfedezte, hogy a PIM1-kináz felülexpresszálódása a tumorhoz kapcsolódó makrofágokban az immunterápiával szembeni rezisztencia egyik hajtóereje. A PIM1-kináz gátlásával egy immunellenőrzőpont-gátlóval együtt Warfel csoportja képes volt csökkenteni a rákos daganat növekedését a prosztatarák laboratóriumi és állati modelljeiben.

“Amit meglepőnek találtunk a tanulmányunkban, az az volt, hogy a PIM1-nek specifikusan a makrofágokban történő blokkolása képes volt csökkenteni a tumor növekedését a prosztatarák modellekben” - összegzett Warfel. “A PIM-aktivitás blokkolásával növeltük a makrofágok jelenlétét és a tumorinflammációt, ami növelte a T-sejtek proliferációját a prosztatában, és javítja a prosztatarákos sejtek elpusztítására való képességüket. Azt látjuk, hogy a PIM gátlása az immunellenőrzőpont-gátlók egyidejű alkalmazásával olyan szinergikus hatást hoz létre, amely jelentősen csökkenti a tumor növekedését.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Study finds new potential for prostate cancer immunotherapy

Inhibition of PIM kinase in tumor-associated macrophages suppresses inflammasome activation and sensitizes prostate cancer to immunotherapy

Irodalmi hivatkozás:

Inhibition of PIM kinase in tumor-associated macrophages suppresses inflammasome activation and sensitizes prostate cancer to immunotherapy, Cancer Immunology Research (2025). DOI: 10.1158/2326-6066. aacrjournals.org/cancerimmunol … 6.CIR-24-0591/752043