SGLT2-gátlók adása aortabillentyű-beültetés után
A tervezett transzkatéteres aortabillentyű-beültetésre (TAVI) váró, szívelégtelenség szempontjából magas kockázatú idősebb betegek esetében a dapagliflozin közel 30%-kal csökkenti a halálozás és a szívelégtelenség kockázatát.
A randomizált DapaTAVI vizsgálatban feltett két kérdésre - hogy a kiegészítő a nátrium-glükóz-kotranszporter 2 (SGLT2) -gátlók előnyösek-e a tervezett transzkatéteres aortabillentyű-beültetés (TAVI) után, és hogy az SGLT2-gátlók biztonságosak-e az idősebb betegeknél - a spanyolországi Universidade de Santiago de Compostela kardiológus professzora, Dr. Sergio Raposeiras-Roubin szerint igenlő választ kaptak.
A vizsgálatban részt vevők átlagéletkora 82 év volt, ami a TAVI-vizsgálatokra nem jellemző, de jelentősen eltér azoktól a mérföldkőnek számító vizsgálatoktól, amelyek az SGLT2-gátlókat a szívelégtelenség irányított gyógyszeres terápiájává tették. A betegeket 39 spanyolországi központban randomizálták, mondta Raposeiras-Roubin, aki az American College of Cardiology (ACC) 2025-ös tudományos ülésszakán egy késői szekcióban ismertette a DapaTAVI eredményeit, amelyeket egyidejűleg a The New England Journal of Medicine című folyóiratban is közzétettek.
DapaTAVI vizsgálat szívelégtelenségben szenvedőkkel
A DapaTAVI vizsgálatba olyan TAVI-pácienseket vontak be, akiknek súlyos aorta-szűkületük és korábbi szívelégtelenségi epizódjuk volt, amely kórházban vagy sürgősségi ellátó intézményben intravénás diuretikummal történő kezeléshez vezetett. Ezenkívül a betegeknek az alábbi kockázati tényezők közül egy vagy több tényezővel kellett rendelkezniük: cukorbetegség, károsodott vesefunkció (25-75 ml/perc/1,73 m2 becsült glomeruláris szűrési ráta) vagy < 40%-os bal kamrai ejekciós frakció.
Az elsődleges végpont a teljes halálozás és a szívelégtelenség súlyosbodása volt.
Egy év elteltével 91 betegnél (15,0%), akiket napi egyszeri 10 mg dapagliflozinra randomizáltak, és 124 betegnél (20,1%), akiket a szokásos kezelésre randomizáltak, történt elsődleges kimeneti esemény. Az SGLT2-gátlókhoz szignifikáns, 28%-os kockázatcsökkenés társult (kockázati arány [HR], 0,72; P = 0,018). Amikor az összetett elsődleges végponti eseményeket külön értékelték, a dapagliflozin csoportban a halálozás aránya 1 év után alacsonyabb volt, mint a szokásos ellátást kapó csoportban (7,8% vs. 9,1%), de nem érte el a statisztikai szignifikanciát (HR, 0,87; 95% CI, 0. 59-1,28). A szívelégtelenség súlyosbodásának alacsonyabb aránya a dapagliflozin csoportban (9,4% vs. 14,4%) azonban szignifikáns volt (HR, 0,63; 95% CI, 0,45-0,88).
Szignifikánsan csökkent a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés (HR, 0,68; 95% CI, 0,46-0,99), a sürgős szívelégtelenség miatti vizitek (HR, 0,46; 95% CI, 0,26-0,82) és a szív- és érrendszeri halálozás vagy szívelégtelenség miatti kórházi kezelés (HR, 0,71; 95% CI, 0,51-0,98). A kardiovaszkuláris halálozás számszerű csökkenése nem volt jelentős (HR, 0,81; 95% CI, 0,49-1,35).
Az alcsoport-elemzésekben a dapagliflozin randomizált adagolásának relatív előnye a szokásos kezeléssel szemben hasonló volt a cukorbetegek és a cukorbetegségben nem szenvedők, a veseelégtelen és a veseelégtelenségben nem szenvedők, valamint a károsodott bal kamrai funkcióval rendelkezők és a károsodott bal kamrai funkcióban nem szenvedők esetében. Bár a dapagliflozin ebben a vizsgálatban és a korábbi vizsgálatokban általában jól tolerálható volt, 100 betegévre vetítve több tüneti hipotenziós eseményt (6,6 vs. 3,6; P = 0,01) és több genitális fertőzést (1,8 vs. 0,5; P = 0,03) okozott. E nemkívánatos események egyike sem vezetett azonban jelentős következményekhez.
SGLT2-gátlók TAVI után
Mivel az SGLT2-gátlók szerepe már a szívelégtelenség gyógyszeres terápiájának egyik pillére, a szívelégtelenségben szenvedő TAVI-betegeknél tapasztalt előny nem lehet teljesen meglepő, mondta Dr. Ori Ben-Yehuda (Sulpizio Cardiovascular Institute, University of California San Diego) a DapaTAVI eredményeit kísérő szerkesztőségi cikk szerzője. Megjegyezte, hogy a DapaTAVI vizsgálatban részt vevő betegek számára a szívelégtelenség miatt az SGLT2-gátlók már javallottak voltak.
Azonban az az „elterjedt feltételezés”, hogy a TAVI megoldja az aorta-szűkülethez kapcsolódó szívelégtelenség problémáját, magyarázatot adhat arra, hogy miért nem szokták az SGLT2-gátlók adását a TAVI után mérlegelni. A DapaTAVI-ban azonban az SGLT2-gátlók a sikeres billentyűcsere ellenére is csökkentették a kockázatot. Az eseménygörbékben a dapagliflozin javára történő szétválás a randomizálást követő 30 napban volt nyilvánvaló. Szerinte „e vizsgálat pozitív kimeneti adatai nem csak fontosak, hanem befolyásolniuk is kell a betegek TAVI utáni kezelését”.
Vagyis szerinte minden szívelégtelenségben szenvedő TAVI-s betegnek, akinek nincs ellenjavallata, SGLT2-gátlót kellene adni, az idősebb betegek is.
Az idősebb populációt „a legtöbb kardiovaszkuláris kimenetelű vizsgálat során általában kizárták az SGLT2-inhibitorokat kaoók közül” – mondta Bhatt, aki szerint a 70 éves vagy annál idősebb betegek kevesebb mint 10%-át teszik ki a randomizált SGLT2-gátlókkal kapcsolatos kulcsfontosságú vizsgálatok résztvevőinek. A TAVI ellenére az aortaszűkületben szenvedő betegek továbbra is magas arányban válnak szívelégtelenné, az SGLT2-inhibitorok rutinszerű beindítása megoldhatja ezt a problémát.
Forrás:
Dapagliflozin in Patients Undergoing Transcatheter Aortic-Valve Implantation https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa2500366
