Első adatok a kínai koronavírus áldozatokról
Az első kínai adatok igazolták, hogy a halálozás kockázati faktorai COVID-19 koronavírus fertőzésben az idős életkor és a komorbiditások.
A COVID-19 vírus fertőzések miatt kórházba került betegek halálának kockázati faktorait vizsgáló első tanulmány szerint Wuhanban a COVID-19 fertőzésben kórházban elhunyt betegek jelentős többsége idős volt, komorbid betegségei voltak és D-dimer szintjük emelkedett volt. Dr. Fei Zhou (Chinese Academy of Medical Sciences) és munkatársainak a Lancetben online megjelent retrospektív megfigyeléses, két wuhani kórházban (Jinyintan Hospital, Wuhan Pulmonary Hospital) 2020. január 31-ig kezelt összesen 191 betegre terjedt ki, közülük 137 beteget haza bocsájtottak, 54 beteg viszont a kórházban meghalt.
A kutatók az elektronikus kórlapokban szereplő demográfiai, klinikai állapotra illetve kezelésre vonatkozó, illetve a laboratóriumi vizsgálatok eredményeit tartalmazó adataik alapján különböztették meg a betegeket. A virális RNS jelenlétét a kórházi tartózkodás során folyamatosan ellenőrizték.
A 191 beteg 48%-ánál (91 beteg) állt fenn valamilyen kísérőbetegség, leggyakrabban magas vérnyomás (30%), diabetes (19%) és koronária betegség (8%). A kórházi elhalálozás esélye növekedett az életkorral (OR: 1,10, 95%CI 1,03-1,17 minden egyes életévvel), sokkal nagyobb volt akkor, ha a D-dimer szint már a felvételkor is meghaladta az 1 µg/liter értéket (az emelkedett D-dimer az abnormális véralvadást, pl. a mélyvénás trombózis megnövekedett kockázatát jelzi). További halálozási kockázat emelkedést jelzett, ha a régebben az intenzív terápiás osztályokon a létfontosságú szervek állapotának becslésére használt, a szepszissel összefüggő szervműködési zavarok felmérése szolgáló értékelés, a Sequential Organ Failure Assesment (SOFA) skála pontértéke nagyobb volt (5,65, 95%CI 2,61-12,23, P<0,0001). Az elhunytak és a túlélők között az alábbiak mutattak jelentős különbséget: légzési elégtelenség 98% vs 36%, szepszis 100% vs 42%, másodlagos fertőzések 50% vs 1%. A túlélők átlagos életkora 52 év, a betegségben elhunytaké 69 év volt. Dr. Liu emlékeztetett arra, hogy az idősödéssel az immunrendszer gyengül, a gyulladások felszaporodnak, melyek következtében romlik a szervek működése, a szervezet fizikai állapota, ez pedig kedvez a vírusok szaporodásának.
A kórházból való elbocsájtás az első tünet megjelenése után átlagosan 22 nap múlva, míg a halál átlagosan 18,5 nap múlva következett be. A láz átlagosan 12 napig, a köhögés 19 napig tartott. A betegek 45%-a még a kórházból való elbocsájtás idején is köhögött.
A kórházban ápolt és később hazabocsátott betegeknél nagyjából a kórházi ápolás 13. napján csökkent a nehézlégzés, míg az elhunytaknál halálukig fennállt. A túlélők esetén átlagosan 20 napig (8-tól 37 napig) kimutatható volt a SARS-CoV-2 vírus ürítése, az elhunytaknál pedig halálukig folyamatosan. Az antivirális kezelések nem befolyásolták a vírus ürítését. A vírus-ürítés adatait azonban óvatosan kell interpretálni, mert befolyásolja az izoláció hosszát az antivirális kezelést, és tünetmentes érintetteknél is jelentkezhet.
Természetesen a tanulmány kórházban kezelt 191 betege nem reprezentálja az összes fertőzöttet, az így kapott halálozási arány nem fedi a COVID-19 fertőzések során észlelhető összes halálozás arányát. A vírus-ürítés hossza sem határozható meg pontosan, hiszen nem áll rendelkezésre végtelen sok genetikai anyag. Mégis elmondható, hogy az emelkedett életkor, a magasabb D-dimer szintek, a magas SOFA score segíthetnek a klinikusnak – már a kezdeti tünetek idején is - annak megítélésében, hogy az adott személy COVID-19 fertőzése milyen kockázatokat hordoz. A folyamatos vírus-ürítés esetén izolálni kell a beteget – és amikor majd a jövőben rendelkezésre áll speciális antivirális kezelés, azt ezeknek a személyeknek mindenképp meg kell kapniuk.
Források:
