A beteg szívelégtelenségének romlását a gyógyszerész is észlelheti
Ha a szívelégtelenségben szenvedő beteg állandó gyógyszereit mindig ugyanabban a patikában váltja ki, a gyógyszerész néhány egyszerű kérdéssel valószínűsítheti a páciens klinikai állapotának esetleges romlását és ezzel segítheti az optimális terápiát.
Az American Heart Association (AHA) legújabb hivatalos tájékoztatója a szívelégtelenség kérdésével foglalkozik. Az írás azzal kezdődik, hogy 2030-ban, ha nem lesz jelentősen kedvező változás a szívbetegek ellátásában, és azon belül is elsősorban a megelőzésben, a dekompenzált betegek kezelésére minden amerikai adófizető évi 110 000 forintnak megfelelő dollárt fizet.
A közlemény a Circulation legutóbbi számában jelent meg. Becslések szerint a keringési elégtelenségben szenvedők száma a 2012-ben kezelt, mintegy 5 millióról 46%-kal, 8 millióra növekszik. Ez azt jelenti, hogy a szívelégtelenség közvetlen és közvetett költsége a 2012 évi 31 milliárd dollárról 2030-ban 70 milliárd dollárra nő.
„Ha nem sikerül ezen javítani: csökkenteni a szívelégtelenség előfordulási gyakoriságát, korán megelőzni a kórképhez vezető állapotokat, az országnak hatalmas anyagi és egészségügyi gonddal kell szembe néznie” mondotta Paul A. Heidenreich, a Stanford University School of Medicine professzora.
Nagy figyelmet keltett ezért a Heart Failure Society of America idei kongresszusának egyik előadása, mely a szívelégtelenség folyamatos ellátásának új módját ajánlotta és tájékozódó vizsgálat eredményei alapján ismertette.
Barry E. Bleske és munkatársai Ann Arbor területén egy gyógyszertárlánc négy patikájának munkatársait továbbképezve sajátos hálózatot szerveztek a szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésének gondos ellenőrzésére. A kardiológusok szerkesztette hat rövid kérdést a gyógyszerészek minden alaklommal feltették azoknak a szívelégtelenségben szenvedő betegeknek, akik gyógyszereiket mindig ugyanabban a patikában váltják ki.
A képzés során a szívgyógyászok átlagosan 20 perc alatt elmagyarázták azokat a kórélettani változásokat, amikre a kérdések irányultak. A patikusok az általuk jól ismert betegek feltett kérdésekre néhány perc alatt megkapták az összes választ, tehát ez sem a betegnek, sem a vele foglalkozó gyógyszerésznek nem vette igénybe sok idejét.
A kérdések alapját a „One minute Clinic for Heart Failure (TOM-C HF)” anyaga képezte. A rövid beszélgetésben szerepelt az ödéma esetleges megjelenésére vonatkozó kérdés, és a terhelésre nehezebb légzést, fulladást tudakoló is. Az amerikai betegeket megtanítják, hogy testsúlyukat mindig vizelet - és székletürítés után mérjék meg. Az esetleges testsúlygyarapodásra is rákérdeztek, és arra is, hogy a beteg hány párnán alszik.
Ha a válaszok kedvezőtlen klinikai változás kezdetét jelezték, a gyógyszerész telefonon felhívta a beteg orvosát, aki vagy részletesebben beszélt a betegével, vagy ha szükségesnek látta, kontroll vizsgálatra rendelte be őt. A betegek 60%-ának esetleges klinikai romlását már 1-2 kérdésre adott válasz jelezte.
A gyógyszerész-kezelőorvos páros igen hatékony volt, mind a szakemberek, mind a betegek jól és szívesen működtek együtt. A résztvevő gyógyszerészek azt is elmondták, hogy sokat tanultak. Most azt tervezik, hogy a vizsgálatot több résztvevő bevonásával ismétlik meg, mert mérhetően javíthatja a dekompenzált betegek ellátását.
