A cukorbetegség a vékonybélben kezdődik
A Washington Egyetem kutatói érdekes megállapítást tettek a cukorbetegség eredetére vonatkozóan. Legfrissebb tapasztalataik arra utalnak, hogy a vércukorszint szabályozásának zavara – melyet a diabetes etiológiájában kulcstényezőnek tartanak – a belekben kezdődhet.
Az eredményeket a Cell Host & Microbe című lapban tették közzé.
Mivel az inzulint a hasnyálmirigy termeli és a cukor a májban raktározódik, korábban e szerveket vették célba a diabetes okának feltárásá ra indított vizsgálatok. A mostani egérkísérletek viszont megdönteni látszanak a betegség eredetéről korábban felállított hipotéziseket. A kísérleteket olyan egerekkel végezték, melyek nem termelnek zsírsav-szintázt (FAS, fatty acid synthase) a bélben. A FAS a zsírtermeléshez alapvetően fontos enzim, melynek termelődését az inzulin szabályozza, diabetesben pedig FAS-defektus áll fenn. Azoknál az egereknél, amelyeknek vékonybeléből hiányzott a FAS, krónikus bélgyulladás alakult ki, ami a cukorbetegség erős prediktora.
„A diabetes valóban a bélben kezdődhet” – összegezte a tapasztalatokat Clay F. Semenkovich, a kutatás vezetője. – Inzulinrezisztencia megjelenésekor (ami például jelentősebb hízás kapcsán fordul elő) a FAS nem működik megfelelően, ami gyulladást hoz létre, ezen keresztül pedig cukorbetegség kialakulásához vezet.”
A cikk első szerzője, Xiaochao Wei így kommentálta az eredményeket: „Az első döbbenetes jelenség az volt, hogy az egerek testsúlya elkezdett csökkenni. Hasmenés és egyéb gasztrointesztinális tünetek jelentkeztek náluk, és amikor behatóbban megvizsgáltuk a bél szövetét, akkor nagyfokú gyulladást találtunk.”
Ennek hátterében a kutatók először azt gyanították, hogy az egerek megbetegedése hátterében a természetes bélbaktériumok összetételének módosulása áll, és a mikrobák alaposabb vizsgálatakor valóban kiderült, hogy a mikrobiom jelentősen megváltozott. Később azonban bebizonyosodott, hogy a gyulladás oka nem a mikrobák összetételének megváltozása. Ehelyett a FAS defektusára derült fény. FAS-hiányos egereknél eltűnt az a protektív nyálkahártyaborítás a bélből, mely megóvja a sejteket a mikrobákkal történő direkt expozíciótól. Ennek következtében a mikrobák képesek voltak bejutni a bél egyébként egészséges sejtjeibe, ami betegséghez vezetett. Az észlelt gasztrointesztinális jelenségek bizonyos vonásaikban a gyulladásos bélbetegséghez hasonlítottak. Colitis ulcerosában szenvedő betegek korábbi vizsgálatai során azt az – eddig még nem teljesen tisztázott – megfigyelést tették, hogy e betegek vastagbélbiopsziás mintáiban a FAS csak kis mennyiségben van jelen.
„A FAS jelenléte a mucosa-réteg épségének feltétele – mondja Wei. – Enélkül a kórokozó baktériumok bejutnak a vékonybél és vastagbél sejtjeibe, ott gyulladást okoznak, ami viszont hozzájárul az inzulinrezisztencia és cukorbetegség kialakulásához.” A gyulladás és az inzulinrezisztencia egymás hatását erősítő kórállapotok. A gyulladáskeltő anyagok inzulinrezisztenciát idézhetnek elő és gátolhatják az inzulintermelést, melyek mindegyike zavart okoz a vércukorszint szabályozásában. Ez fordítva is igaz: az inzulinrezisztencia igazoltan gyulladásra hajlamosít.
A további kutatások kiderítették, hogy a FAS-defektus gátolja a vékony, de fontos mucosa-réteg kialakulását. Semenkovich hangsúlyozza, hogy a bél diabetesben játszott szerepét erősíti meg az a megfigyelés, miszerint sok cukorbeteg esetében nemcsak a FAS zavara mutatható ki, de gasztrointesztinális problémák is fennállnak. A hasi fájdalom és hasmenés a gyakori panaszok közé tartozik diabetesben. A mostani kutatásban összefüggést kerestek az egereknél megfigyelt elváltozások, illetve a humán cukorbetegség és gyulladásos bélbetegség kapcsán jelentkező tünetek között.
A mostani megállapításokat további vizsgálatokkal kell majd megerősíteni, de úgy tűnik, hogy a FAS és a Muc2 (a bélnyálkahártya alapvető komponense) potenciális célpont lehet a cukorbetegség terápiájában.
