A D-vitamin enyhíti a COVID-19 betegséget
A 25-hidroxivitamin D pótlás csökkenti az intenzív ápolás szükségességét és a mortalitást COVID-19 fertőzésben.
Egy spanyol pilot vizsgálatban igazolták, hogy nagy dózisú calcifediol, azaz 25-hidroxivitamin D (25(OH)D), vagy calcidiol adagolásával szignifikánsan csökkenhet a kórházi ápolásra szoruló COVID-19-es betegek intenzív terápiás ellátásának szükségessége.
Bár a vizsgálók azt tapasztalták, hogy calcifediol adagolással csökken a fertőzés súlyossága is, azonban ennek igazolásához egy nagy, gondosan kialakított újabb vizsgálatra lenne szükség.
A per os használatos calcifediol jóval gyorsabban emeli a szérum 25(OH)D értéket, mint a cholecalciferol (D3), vagy mint az ergocalciferol (D2). Szokásos felnőtt adagja pl. hypocalcemiában vagy renális osteodystrophiában per os naponta 50 microgramm (1 mcr = 0,001 miligramm)
Bár a SARS-CoV-2 fertőzés gyakran tünetmentesen zajlik, vagy csak enyhe tünetekkel jár, a betegek egy része kórházi kezelésre szorul, a kórházi ápolást igénylő súlyos állapotú betegek mintegy 20%-ánál intenzív ellátást igénylő, az életet veszélyeztető akut respiratorikus distressz szindróma (ARDS) alakul ki. A D-vitamin receptorról (VSR) induló jelátviteli út aktiválása kedvezően hathat az ARDS-re a következő módokon: csökkenti a citokin/kemokin vihart, szabályozza a renin-angiotenzin rendszert, modulálja a neutrophil aktivitást, védi a tüdő epithelium integritását, stimulálja az epithelium helyreállítását, csökkenti a vér megnövekedett alvadékonyságát.
A randomizált pilot vizsgálatot a cordobai Reina Sofia University Hospitalban COVID-19 fertőzés miatt kezelt 76 beteg bevonásával végezték, az eredmények a J Ster Biochem Molec Biol c. lapban online jelentek meg. A 18 év alattiak és a terhes nők nem kerültek bevonásra. Minden betegnél akut, radiológiailag igazolt vírusos pneumoniája volt, amelynek hátterében PCR-rel igazolt SARS-CoV-2 fertőzés állt (CURB65 súlyossági fok > 1). Minden beteg a kórházi protokollnak megfelelő „legjobb rendelkezésre álló” kezelésben részesült: hidroxiklorokint kaptak 400 mg-os adagokban 12 óránként az első napon, majd 200 mg-os adagokban 12 óránként a következő 5 napban, plusz azithromycin 500 mg-os adagjait per os szintén 5 napon keresztül. A kórházi felvétel napján az értékelhető betegeket elektronikus módon randomizálták 2 : 1 arányban az első nap 0,532 mg (532 mcg), majd a 3. és a 7. napon 0,266 mg (266 mcr) per os calcifediolra, illetve placebóra. Ilyen módon összesen 50-en kaptak calcifediolt, 26-an nem. A résztvevők átlagos életkora 53 ± 10 év volt (45 férfi, 31 nő). A vizsgálat végpontjai az intenzív (ICU) ellátás szükségességében, illetve a mortalitásban megmutatkozó eltérések voltak.
A vizsgálatba bevont betegek kísérőbetegségei nagyjából hasonlóak voltak, de statisztikailag szignifikáns különbség volt a magas vérnyomás gyakoriságában (26 beteg, ezek közül 11 (42%) kapott calcifediolt, 15 beteg nem kapott (58%), CI: - 0,58 –tól 0,013, P=0,002) és szignifikanciához közeli különbség volt a diabetes-esek számában (3-an voltak a kezeltek között (6%), 5-en voltak a nem kezeltek között (19%) diabeteses-ek).
A calcifediol kezelést kapó 50 beteg közül csak 1 beteget (2%) kellett felvenni az intenzív osztályra, míg a 26 D-vitaminnal nem kezelt beteg közül 13 került az ICU-ra felvételre (50%)(P<0,001). Az intenzívre került betegek egyváltozós kockázatbecslési esélyhányadosa (Univariate Risk Estimate Odds Ratio) calcifediol kezeléssel vs calcifediol kezelés nélkül 0,02-nek adódott (95%CI 0,001-0,17). Több változót is figyelembe véve a többváltozós kockázatbecslési esélyhányados (Multivariate Risk Estimate Odds Ratio) calcifediol kezeléssel vs calcifediol kezelés nélkül (a magas vérnyomással és a 2-es típusú diabetes mellitussal igazítva) 0,03-nak adódott (95%CI 0,003-0,25). Ami a mortalitás illeti: a calcifediollal kezelt betegek közül senki nem halt meg, mindenkit komplikációk nélkül, gyógyultan hazaengedtek a kórházból, míg a calcifediollal nem kezelt betegek közül 13-an nem kerültek az intenzívre, ők gyógyultan hazatérhettek, viszont a másik 13 „nem kezelt” beteg az ICU-ra került, közülük ketten meghaltak és csak 11 térhetett haza.
(A MedlinePlus szerint a 25(OH)D normál értéke a szérumban 30,0 – 74,0 ng/ml, azaz 75 – 185 nmol/liter. Amerikában a 25(OH)D szintet ng/mL-ben, másutt rendszerint nmol/literben adják meg. A ng/ml-t 2,5-el szorozva kapjuk a nmol/litert).
