Magas dózisú D-vitamin adagolás hatása terhességben
Egy új vizsgálatban a D-vitamin magas dózisban történő adagolása a várandósság alatt kedvezően befolyásolta az utódok csontjainak állapotát.
A Copenhagen Prospective Studies on Asthma in Childhood kettős vak, randomizált vizsgálat eredményeinek másodlagos analízisét a JAMA Pediatrics c. folyóiratban közölték online 2020. februárjában. A várandós asszonyoknak a várandósság 24. hetétől a szülés utáni első hétig a standard napi 400 IU D-vitamin bevitel helyett napi 2800 IU dózist adva az utódok csontjainak mineralizációja egészen azok 6 éves koráig javult. Dr. Niclas Brustad (University of Copenhagen, Dánia) és munkatársai szerint a hatás akkor a legkifejezettebb, ha a várandós asszony eleve D-vitamin hiányban szenved, illetve, ha a gyermek valamikor a téli hónapokban születik. A terhesség alatt magas dózisban adagolt D-vitamin jótékony hatása több szerven is érvényesült: csökkentek a korai asthmás tünetek, felével csökkentek a fogzománccal kapcsolatos problémák és javult a csontok mineralizációja.
A vizsgálatba összességében 623 várandós asszonyt és azok 584 gyermekét vonták be. A várandósok random módon napi 400 IU, vagy 2800 IU D-vitamint szedtek a terhesség 24. hetétől a szülés utáni első hétig. A gyermekek egy részénél 3 és a 6 éves korban a teljes test csontsűrűségének és ásványi anyag tartalmának, valamint a zsír illetve lágyszövet tömegének és arányának számítására alkalmas kettősenergiájú röntgenfoton abszorpciometriát (DEXA) végeztek. Nem volt különbség a magas dózisú és az alacsony dózisú D-vitamin pótlásban részesült anyák gyermekeinek születési idejében, testsúlyában, testhosszában, sem a hatodik életévükben mért testtömeg indexükben, testsúlyukban, fej körfogatukban, mellkas körfogatukban, és egyéb fizikai paramétereikben.
Három éves korban 244 gyermeknél végeztek DEXA vizsgálatot: a magas dózisú D-vitamint szedett anyák gyermekeinek csoportjában szignifikánsan magasabb volt a csontok összes ásványianyag tartalma (teljes test: 526,2 g vs 513,5 g, P=0,04). A legnagyobb különbség leginkább azoknál a gyermekeknél jelentkezett, aki várandós édesanyjánál a kiindulási 25(OH)D szint 30 ng/ml alatt volt azokhoz képest, akik anyja esetén ez a szint meghaladta a 30 ng/ml.t (537,5 g vs 513,6 g, P=0,03). Hat éves korban 383 gyermeknél történt DEXA vizsgálat. A magas dózisú D-vitamint szedett terhesek utódainak csoportjában szignifikánsan magasabb volt a teljes test (koponyát nem beleértve) csontos ásványianyag tartalma, a fej ásványianyag sűrűsége, a fej csontjainak ásványianyag tartalma, a teljes ásványianyag denzitás, és a teljes ásványianyag tartalom. Itt szintén akkor volt a legjelentősebb a különbség a gyermekek két csoportja között az összes ásványianyag tartalomban (834,0 g vs 817,3 g, P=0,02) és az összes ásványianyag denzitásban, ha az anyáknál alacsony, illetve megfelelő volt a kiindulási 25(OH)D szint.
A decemberi-januári-februári születések esetén volt a legjelentősebb a hatás a koponya csontjainak ásványianyag tartalmára. Amennyiben az anyai, kiindulási 25(OH)D szintek szerint osztályozzuk az eseteket, a magas dózisú D-vitamin adagolás hatása a koponya csontjainak ásványianyag tartalmára és a teljes ásványianyag tartalomra jobban hatott a november 8 és május 7 közötti született babákra hatott a május 8 és november 7 között születettekkel szemben.
Az 584 megszületett gyermek első 6 életévében összesen 59 csonttörés fordult elő: 23 törés a magas dózisú D-vitamint kapott anyák gyermekeinél, 36 törés a standard dózissal kezelt anyák gyermekeinél fordult elő – bár a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A csonttörések száma nem állt összefüggésben az anyai 25(OH)D szintekkel.
A tanulmányt kísérő szerkesztőségi közleményben Dr. Elisa Holmlund-Suila (Children’s Hospital Pediatric Research Center, University of Helsinki) és munkatársai számos megjegyzést tettek a tanulmánnyal kapcsolatosan: pl. csak kevés gyermeknél történt magas minőségű csont-scan, és nincs információnk a gyermekek diétás D-vitamin beviteléről sem. „A prenatális és a korai életévekben történő beavatkozások arra csábítanak, hogy vizsgáljuk a programozás és az epigenetika hatásait. Ebben a vizsgálatban a második trimester végén kezdték a beavatkozást, így nem tudjuk azt sem, a magzati élet korábbi szakaszában kezdett emelt adagú D-vitamin szedésnek milyen hatásai lehetnek, tehát a terhesség alatti D-vitamin adagolás optimális időzítésének, tartamának és dózisának meghatározása további feladatot ad a vizsgálóknak. Azt is hozzáteszik, hogy korábbi vizsgálatokban felmerült az ilyen magas (7-szeres) dózisú D-vitamin káros hatásainak lehetősége is, a hosszú hatású következményeket is meg kell ismerni, mielőtt ezt az adagolást általánosságban ajánlanánk. Dr. Bisgaard válaszában helyeselte a fokozott óvatosságot, de a hosszú távú hatások megítélésére évtizedekig tartó megfigyeléseket kell végezni, miközben szerinte generációk veszthetik el a terhesség alatti magas D-vitamin bevitel adta előnyöket.
Források:
