A demenciában jelentkező agitáció kezelése gyógyszerek nélkül
A demenciát nem tudjuk gyógyítani, de minden egyes szer, vagy beavatkozás, amely képes bármely tünet mérséklésére, igen várva várt és üdvözlendő. Egy metaanalízisből kiderül, hogy kiképzett családtag vagy ápoló segítségével bizonyos tünetek gyógyszeres beavatkozás nélkül is csökkenthetők.
Az átlagos élettartam növekedésével gyorsan növekszik a demenciában szenvedő idős betegek száma. Bár a demencia vezető tünete a kognitív funkciók csökkenése, de az agitáció is gyakori, hosszantartó, és elkeserítő állapot. A demens betegek mintegy felénél havonta jelentkeznek agitációs tünetek, az otthon élőknél 30%-ban. A klinikailag jelentős tünetekkel rendelkezők négyötöde agitált marad akár 6 hónapon át is agitált marad, de a kezdetben tünetmentes betegeknél is rendszerint 2 éven belül tünetek alakulnak ki (Savva). Az agitáció természetesen erősen rontja az életminőséget, mivel nagyon kellemetlen, befolyásolja a mindennapi aktivitást és a társas kapcsolatokat, a beteg gyámoltalanná válik, haragot táplál a családdal és fizetett ápolóival szemben, és agitált viselkedése károsan befolyásolja környezetét.
Az agitáció kezelésére rutinszerűen használatosak a pszichotróp szerek – bár az utóbbi időkben a benzodiazepinek és az antipszichotikum alkalmazása kissé visszaszorult, fokozzák a kognitív hanyatlást, az antipszichotikumok ráadásul kevéssé hatásososak és növelik a mortalitást is. A citalopramnak van némi hatása, de szintén csökkenti a kognitív funkciókat és kardiális mellékhatása is van. A kolineszteráz-bénítók és a memantin hatástalannak bizonyultak. Egyes analgetikumok, és előzetes vélemények szerint a mirtazapin is csökkentheti az agitációt. Az agitáció sikeres kezelése elméletileg javítja a beteg és ápolói életminőségét, csökkenti a fölösleges gyógyszerelést, pozitív kapcsolatokat eredményez, a beteg később kényszerül ápolási intézményben, ráadásul költség-hatékony.
Egy korszerű metaanalízis szerint családi ápoló segítségével általánosságban 0,23 arányban befolyásolhatók gyógyszerek nélkül a tünetek, de nem tudjuk, hogy mely tünetek javultak (Brodaty). Viszont a demencia neuropszichiátriai tünetei igen változatosak, ezért egyenként értékelendők. A demenciában jelentkező agitáció gyógyszer nélküli kezelésének utolsó, jól tervezett és jól végrehajtott szisztémás ismertetése 2004-ből származik, melyben 14 randomizált, kontrollált vizsgálatot néztek át (Kong). A beszámoló viszont nem részletezte, hogy a kedvező hatás csak a beavatkozások alatt, vagy tovább is fennmaradt, és arról sem szólt, hogy milyen körülmények között voltak a betegek (otthon, vagy ápolási otthonban), és milyen arányban következett be javulás.
Dr. Gill Livingston (Division of Psychiatry at University College, London) vezetésével ezért 33 randomizált vizsgálatot tekintettek át 40 fölötti Cohen-Mansfield Agitation Inventory értéket, vagy 5-nél magasabb Neuropsychiatric Inventory skála értéket neveztek agitációnak. ”Számos különféle beavatkozás történt, de valójában azt kellene tudnunk, hogy egy bizonyos demens beteg miért lett agitált”. Általánosságban a zeneterápia és a szenzoros intervenció rövid távon csökkentette a tüneteket, de hosszú távon nem hatott. Az aromaterápia és a torna nem segített a tüneteken, a fényterápia pedig káros is lehet.
A betegközpontú ápolás, az ügyes kommunikáció, a demencia kezelésére kiképzett ápolószemélyzet az ápolási otthonokban azonnal képes kezelni képes az agitációt 0,3-1,8 standardizált hatástartamban (standardized effect size = SES), és ez még 3-6 hónap múlva is fennáll (SES kiterjedés 0,2-2,2). A sok értékelt közlemény közül háromban a képzett személyzet zeneterápiával képes volt azonnal, szignifikánsan csökkenteni az agitációt (SES kiterjedés 0,5-0,9), de a hatás nem volt tartós, és erős agitációban nem volt sikeres. A beteg a zene közben jobban van, de utána a hatás megszűnik. A szenzoros beavatkozásokat 5 tanulmány vizsgálta, egyesek az érintésre, mások a masszázsra, fényekre, illatkora, akusztikus hatásra (pl. Snoezelen-terápia) koncentráltak. A beavatkozások a kezelés alatt hatásosak voltak, de tartós hatásuk, vagy ambuláns alkalmazásuk ellentmondásos. Dr. Livingston szerint ilyenkor az agyi melatonin jótékony hatásai érvényesülnek, ezért a nagyon erős fény használata egyesek számára viszont kellemetlen lehet. „Nem csodálom, hogy az aroma-terápia nem hat, hiszen az Alzheimeres betegek szaglása gyakorlatilag megszűnik”. A nem gyógyszeres kezelések módjára egyelőre nincs definitív ajánlás, de „ne tekintsük az agitációt egy külön entitásnak, hanem egy olyan tünetnek, amikor a demens személy képtelen kifejezni szükségleteit, vagy afölötti elkeseredését, hogy nem értik meg”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. The British Journal of Psychiatry
