A fájdalom és a szociális kapcsolatok közös neurobiológiája

Az Egyesült Államokban jelenleg tomboló opioid-krízist általában ahhoz kötik, hogy az orvosok túl sok kábító fájdalomcsillapítót írnak fel, és kevesebb figyelmet szentelnek annak az összefüggésnek, miszerint a társadalmi veszteségek – köztük a stagnáló fizetések és az emberi kapcsolatok romlása – növelik a fizikai és érzelmi fájdalmat, és a fájdalomcsillapító drogok utáni vágyat, írja Az opioidok társas élete című cikkében Maia Szalavitz (Scientific American).

Mindazonáltal egy idei vizsgálat az USA-ban már azt is kiderítette, hogy a munkanélküliek arányának 1%-os növekedése közel 4%-kal növeli az opioid túladagolásból származó halálozást (Alex Hollingsworth és munkatársai: Macroeconomic Conditions and Opioid Abuse; NBER Bulletin on Aging and Health). Ezzel egybehangzó egy másik friss vizsgálat megállapítása: azokban az országrészekben a legmagasabb a túladagolásos halálesetek aránya, ahol a legalacsonyabb a (kapcsolatok száma és a támogatás minősége, a bizalom erőssége és a közösségi részvétel, pl. szavazási hajlandóság alapján számolt) társadalmi tőke (Zoorob és Salemi: Bowling alone, dying together: The role of social capital in mitigating the drug overdose epidemic in the United States; Drug Alcohol Depend.).

A fiatalok körében az USA-ban vezető halál-okká lépett elő a drog-túladagolás (tavaly 64 ezren haltak meg emiatt), továbbá az öngyilkosság és az alkoholizmus miatti elhalálozás aránya is nő, a leggyorsabb ütemben a gazdasági válsággal sújtott területeken. A kutatások szerint egyébként az elnökválasztás során a jelenlegi elnök, Donald Trump azokban a megyékben szerepelt különösen jól, ahol a legmagasabb a drog, az alkohol és az öngyilkosság miatti halálozás (Shannon M. Monnat: Deaths of Despair and Support for Trump in the 2016 Presidential Election). Az addikció megértéséhez tehát alapvető fontosságú, hogy megfejtsük az opioidok, a fájdalom és a szociális kapcsolatok közötti neurobiológiai kapcsolatot, mondja Sarah Wakeman, a Harvard Medical School addiktológusa.

Az opioid-használat és a társadalmi stressz közötti kapcsolat nem új ötlet. Negyven évvel ezelőtt Jaak Panksepp idegkutató vetette fel azt a ma már széles körben elfogadott hipotézist, miszerint a szülő és a gyermek, valamint a monogám emlőspárok tagjai között kialakuló kötődés hátterében endogén opioidok termelődése áll. Panksepp azt is kimutatta, hogy az agy μ-opioid receptorainak gátlása növeli az anyjuktól elválasztott kísérleti állatok szeparációs szorongását, míg az olyan alacsony dózisú opioid szer, ami szedációt még nem okoz, már csökkenti azt.

Panksepp volt az, aki először megfigyelte, hogy hasonlóság van az anya-gyermek közötti szeretet és a heroinfüggőség között. Azonban, mint az idén áprilisban elhunyt tudós egy néhány évvel ezelőtti interjúban elmondta, az 1970-es években a neves szaklapok elutasították az ezzel foglalkozó tanulmánya közlését, mivel a szerkesztők képtelenek voltak ezt a hasonlóságot megemészteni.

Azóta azonban egyre több adat támasztja alá az opioidok és az emberi kötődés közötti kapcsolatot, és a korábban csak a szülés során fontosnak tartott oxitocin szerepe is bebizonyosodott az emberi kötődés során érzett nyugalom- és béke-érzet kialakításában: amikor a kötődés kialakul, az oxitocin áthangolja a μ-opioid rendszert, aminek következtében a szeretett személy jelenléte csökkenti a stresszt és a fájdalmat. Larry Young pszichiáter kutatásai pl. bebizonyították, hogy a normál körülmények között monogám préripocok képtelen párkapcsolatot kialakítani, ha blokkolják a μ-opioid rendszerét. Young és a japán University of Tsukubakutatói szeptember elején megjelent tanulmányukban azt is kimutatták, hogy a párkapcsolatban élő préripockok nemcsak jobban szoronganak, ha elválasztják őket a társuktól, de a fizikai fájdalomra is érzékenyebbé válnak (Partner Loss in Monogamous Rodents: Modulation of Pain and Emotional Behavior in Male Prairie Voles; Psychosom Med.). A kapcsolat megnöveli a fájdalomküszöböt, és a kapcsolat elvesztésével megszűnik a természetes analgézia, magyarázza Young.

Az idén humán vizsgálatok is kimutatták, hogy a partner jelenléte, valamint az agyi μ-opioid rendszer aktiválódását eredményező érintés és ölelés csökkenti a fájdalmat (Goldstein és munkatársai: The role of touch in regulating inter-partner physiological coupling during empathy for pain; Sci Rep., illetve Nummenmaa és munkatársai: Social touch modulates endogenous μ-opioid system activity in humans, Neuroimage). Nem meglepő tehát az a tavalyi eredmény, miszerint az opioid antagonista naltrexon nemcsak általában csökkenti a pozitív érzéseket, de a legkifejezettebben az emberek kapcsolódás-érzését és szeretve-lenni-érzését rontja (Tristen K. Inagaki és munkatársai: Opioids and social bonding: naltrexone reduces feelings of social connection; Soc Cogn Affect Neurosci.). Mint Young hozzáteszi: ezek az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a szociális kötődésben az oxitocinon kívül nagy szerepet játszanak az opioidok is, és ha kevesebb drogtúladagolásos esetet akarunk, nem a függők megbüntetésével lehet a célt elérni, hanem olyan megelőző rendszer működtetésével, ami segít a szerető emberi kapcsolatok kialakításában.