A fogyás titka a bevitt tápanyagok aránya

Egy nemrég megjelent összefoglaló tanulmány egy 2016-os amerikai toplista szerinti, „legjobban fogyasztó diétákat” elemezte és vetette össze azok testsúlycsökkenésre gyakorolt rövid és hosszú távú, evidenciákon alapuló hatásait a célkalória mennyiséget számláló egyéb diétákkal.

Az amerikai diétás irányelvek szerint az elfogyasztott napi makrotápanyagok 45-65%-át szénhidrátok, 20-35%-át zsírok és 10-35%-át fehérjék kell, hogy alkossák. Ugyanakkor az Amerikai Nemzeti Egészségi és Táplálkozási Felmérés (NHANES) eredményei alapján 1971 és 2011 között a napi szénhidrát fogyasztás 39%-ról 51%-ra emelkedett, mellyel párhuzamosan az amerikai népesség körében ijesztően42%-ról 66%-ra) nőtt a túlsúlyosak aránya is. Éppen ezért számos divatdiéta feltalálója (pl.: Atkins) azt állítja, hogy az olyan étrend, mely magasabb arányban tartalmaz szénhidrátokat, mint más makrotápanyagot, nem alkalmas a fogyásra, sőt, ezek idővel szinte bizonyosan elhízáshoz vezetnek. A szénhidrátszegény diéták a népesség körében ugyan viszonylag népszerűek és elterjedtek, a kutatók és egészségügyi dolgozók kételkednek azok fogyasztó hatásában. Utóbbiak táborát erősítik Johnston és munkacsoportja is, akik 2014-es metaanalízisükkel igazolták, hogy a fogyás titka a kalóriacsökkentésben keresendő és azt nem befolyásolja jelentősen az egyes makrotápanyagok százalékos megoszlása.

Anton és munkacsoportja Nutrients folyóiratban megjelent idei közleményükben olyan napjainkban divatos diéták hatásait elemezték, amelyek nem tartalmaznak kalória célértékeket és nem javasolnak étkezést helyettesítő vagy kiegészítő kereskedelmi termékeket, illetve a speciális étrend mellett nem írnak elő testmozgást sem. A szerzők előre meghatározott kritériumainak 20 diétatípus felelt meg, melyek közül online elérhető adatbázisok 7-tel kapcsolatban szolgáltak klinikai vizsgálatokról szóló eredményekkel. Ezek a következők voltak: Atkins, DASH (Diétás Beavatkozások a Magasvérnyomás Megfékezésére), glikémiás index, mediterrán, Ornish, paleo és zóna diéták. A fentiek közül a legjelentősebb rövid és hosszú távú testsúlycsökkenést eredményező diétának az Atkins étrendet találták. Eredményeik alapján szénhidrátot a napi kalóriabevitel kevesebb mint 45%-ában tartalmazó diéták sikeresebbek a többinél, mely által a kutatócsoport rácáfol a Diétás Irányelvek Tanácsadó Bizottságának ajánlásaira. Analízisük szerint az elemzett étrendek közül is leginkább az Atkins és a paleo diéták gyakorolnak a testsúlycsökkenésre rövid és hosszú távon is jelentős hatást.

Jelen tanulmány egyik erőssége, hogy ez az első olyan vizsgálat, mely kalóriamegvonás nélküli diéták rövid és hosszú távú hatásait elemzi. Hatalmas előny, hogy szigorú beválasztási kritériumai következtében csak a módszertanilag erős tanulmányok kerülhettek be az elemzésbe, ezáltal is emelve annak tudományos értékét. Hátrányaként említhető azonban egyrészt a kisszámú rendelkezésre álló klinikai vizsgálat, mely negatívan befolyásolja egy erős statisztikai elemzés kivitelezhetőségét, valamint további kérdéseket vethet fel az a tény is, hogy az áttekintett vizsgálatokban a testsúlybeli változásokat az egyén alapvonalbeli testsúlyához, nem pedig egy kontrollcsoportéhoz viszonyították.

A fentiek alapján elmondható, hogy – ellentétben egyes ajánlásokkal – a bevitt tápanyagoknak nem csupán (illetve főleg nem) a mennyisége számít, hanem azok megoszlása is. Az oly sokak körében sikeresnek számító, alacsony szénhidráttartalmú diéták tehát nem pusztán „divatosak”, hanem tudományos tények által alátámasztottan hatásosak is tartós testsúlycsökkentés terén.

Forrás: Nutrients